A népszerű televíziós műsorvezető, Szöllősi Györgyi a lovaglás szerelmese. 2011-ben indult először a Nemzeti Vágtán. Felettesei nem rajongtak az ötletért, mi tagadás: féltették a törékeny hölgyet. Ám addig bizonygatta, hogy nem lesz semmi baj, míg megkapta az engedélyt. A futamon harmadik lett, mégpedig úgy, hogy nagyon szoros volt a befutó: csak a célfotó alapján lehetett eldönteni, hogy ki volt a második...Aztán 2012-ben ismét bronzérmes lett a Nemzeti Vágta jótékonysági sztárfutamán....
"Számomra a lovaglás nagy szerelem"
- Honnan jött ez a lovaglás iránti nagy rajongás?
- Nem tudom, honnan jött a lovak szeretete, hiszen senkinek nem volt lova a családban és nem is űzte senki sem ezt a sportot. De mindig nagyon vágytam arra, hogy egyszer lovagolni tanuljak, csak sosem adódott lehetőségem rá. Hiába nőttem fel vidéken, semmilyen kapcsolatom nem volt a lovakkal, maximum 1-2 lovas kocsit láttam. Aztán felnőtt fejjel egy kollégámmal beszélgettünk és kiderült, van egy lova. Kivitt a lovardába és ott találkoztam a mostani edzőmmel, Szotyori Nagy Kristóffal. Szerencsém volt, hogy ő foglalkozott velem először, mert lehet, hogy ha máshová kerülök, nem szeretem meg ennyire ezt a sportot. Felnőttként elég nehéz a lovaglást megtanulni. Az edzőm mindig tudta, hogy éppen milyen lóra van szükségem, hol tartok a tanulásban, mikor lehet már egy iskolalóról átülni egy másikra. Ez nagyon fontos. Az első évben nem volt bennem semmi félsz a lovaglástól, és amikor már azt hittem, hogy nagyon megy, sokat estem. Ezután megjött a tisztelet a ló és a sport iránt is. A tavalyi (2011-es) és az idei Nemzeti Vágtára is Kristóf készít fel. A lovaglás nagyon megterhelő sport, bár ezt sokan nem hiszik el. Azt gondolják, a ló fut, nem te. Pedig edzések után néha alig tudok lábra állni. Főleg mostanában nagyon keményen tréningezünk, ezen kívül pedig heti háromszor futok is, hogy meglegyen az erőnlétem is.
- Milyen a ló és lovas közötti kapcsolat? Mire kell figyelni?
- Minden ló más, ezért érezni kell, milyen lovon ülsz éppen. Van, amelyik nagyon érzékeny és icipici segítség is elegendő neki ahhoz, hogy elvégezze a feladatokat, mert jól van betanítva, de van olyan is, amelyik másképpen nőtt fel, és erőszakosabban kell bánni vele. Ez persze nem fizikai erőszakot jelent, hanem borzasztó határozottságot. Nem érdemes ekkora állattal „veszekedni”, mert úgyis ő nyer. Gyorsan kiderül egy ló hátán, hogy mennyire nyugodt, vagy éppen mennyire ijedős, nyugtalan.
- Volt már olyan helyzet, hogy nem tudtad uralni a lovat? Mit kell ilyenkor tenni?
- Volt, persze. Az elején imádkoztam a jóistenhez. Aztán, amikor már jobb lett az „ülésem”, akkor megtanultam a technikáját, hogy mit kell csinálni. Hátradőlsz, átmozgatod a zablát a szájában és még sok egyéb. Ez mind attól függ, hogy éppen mi történik. Bevallom, hogy a mai napig, 12 év után is tudok iszonyúan félni egy ló hátán, ha mondjuk, terepre kimegyünk és a kelleténél jobban megindul.
- Ilyenkor hogyan tudod megnyugtatni a lovat?
- Ha megijed valamitől a lovunk, akkor az a lényeg, hogy nyugodt maradj. Ezek az állatok azonnal észreveszik a bizonytalanságot. Sok lónál tapasztaltam, „kipróbálja”, hogy ki ül a hátán, mennyire tud az illető lovagolni. Aztán ha érzi, hogy minden ok, akkor rendben megy az edzés is. Minden ló más, mindegyiket másként kell megülni. Ha csak egy lovon ülsz, hajlamos vagy megszokni azt és utána nagyon furcsa átigazolni egy másikra.
- Milyen lovon ültél már?
- Sokfélén ültem már, össze sem tudom számolni: különféle magyar fajtákon, angol és arab telivéren, félvéreken, de legtöbbet egy gidrán-on lovagoltam. Milton a neve. Vele indultam tavaly a Nemzeti Vágtán és idén is rajta ülök majd.
- Volt már saját lovad?
- Még nem volt. Nagyon nagy felelősség saját állatot tartani család, gyerkőc, munka mellett. Sajnos nem tudom vállalni. Nem menne úgy, ahogyan én szeretném. Talán majd akkor, ha felnőtt gyermekeim lesznek. Miltonnal nagyon jó az összhang, nem kell egymásra hangolódni. Ha én ülök rajta, akkor tudja, hogy menni kell. Ilyenkor izgalmi állapotba kerül és tisztában van azzal, itt most nem ugrani kell, vagy nem egy sima edzést tartunk. Sokat segít természetesen az edzőm is. Most pedig speciálisan a Vágtára készülünk. Ez teljesen másfajta lovaglást igényel. Máshogyan kell ülni a lovon, másfajta technikát alkalmazunk. Meg kell szoknom, tanulnom ezeket. Év közben gyakran megyünk terepre és tartunk ugróedzést is. Nagyon szeretem, biztosan azért, mert kihívást jelent. Ezt tartottam kívülről a legnehezebbnek, legkomplikáltabbnak. Örülök, ha ilyen edzést tartunk, persze még csak tanulom, nem versenyzem és nincs is szándékomban, csak hobbi szinten. Az edzésekhez hozzátartozik továbbá: a nyergelés, a csutakolás és a végén a leszerelés is. Ha kell, lemosom a patáját és meg is fürdetem Miltont. Nagyon szeretem a lovakat, gyönyörű és tiszteletreméltó jószágok. Ez a sport természetesen nagyon-nagy fegyelmezettséget igényel. Kikapcsol teljesen, mivel a ló hátán nem tudsz semmi másra figyelni.
- Milyen sport a lovaglás? Fontos, hogy nyugodt, határozott legyél és a lovad is ezt érezze. Milyen fegyelem kell ehhez?
- Ha ideges, feszült vagy, megérzi a lovad. Azt figyeltem meg magamon, ha feszültebb is vagyok, amikor elkezdődik az edzés és a lovamon ülök, minden gondom elszáll arra az egy órára, csak oda koncentrálok. Persze nem csak a ló miatt kell fegyelmezettnek lenni, az edzőm is elvárja ezt. Ő nagyon szigorú, kemény, de ez a jó. Nekem legalábbis. Másik fontos szabály, hogy a ló hátáról nem beszélünk vissza, hanem csöndben tesszük, amit mond, aztán maximum utána megbeszéljük a történteket.
- Ehhez a sporthoz fizikai, lelki, szellemi felkészülés kell?
- Fizikai mindenképpen, de ez jön magától, ahogy valaki lovagolni kezd. Persze attól függ, milyen szinten akarja csinálni. Én világ életemben sportoltam, de amikor 23 évesen elkezdtem lovagolni, olyan helyeken volt izomlázam, amiről eddig nem is tudtam, hogy van. Aztán most hogy a Vágtára készülünk, még 12 év után is iszonyatos igénybevételt jelent egy-egy edzés. Szellemi is mindenképpen. Egy ugróedzésnél, vagy versenynél pontosan meg kell jegyezni a pályát, ez egyáltalán nem olyan egyszerű, mint ahogyan sokan hiszik. Meg kell tervezni minden egyes ugrást, az ugrások közötti távolságokat. Szóval ez nem úgy néz ki, hogy felülök egy lóra és már ugrok is, mert úgyis átugorja, mert akkor tutira nem fogja.
- A családod támogat ebben a sportban?
- Az egyik fele igen. A férjem már látott többször is lovagolni. Bízik abban, hogy nem lesz semmi bajom. A szüleim is ott voltak tavaly a vágtán. Ők nem örülnek, hogy idén is indulok. Apukám még tegnap is mondogatta, hogy mondjam vissza, mondjam vissza.
- A kislányod, Jázmin, szereti a lovakat? Nem fél tőlük?
- Jázmin egyáltalán nem fél a lovaktól. Nyilván azért, mert előbb ült lovon, minthogy járt volna. Vittem magammal, ahányszor csak tudtam. Most 5 éves és szinte egész nyáron jött velem a lovardába. Nagyon szeret ott lenni, amíg én lovagolok, addig simogatja a többi lovat, na meg a kutyákkal játszik. Feladatot is kap, természetesen. Ő sétáltatja be és le a lovakat, vagyis Övé a bemelegítés és a levezetés. Persze azért fogom a kengyel-szárat, ő pedig ül Milton hátán és csinálunk mindenféle gyakorlatot.
- Mit mondanál a gyerekeknek, ha a lovas sportot kellene népszerűsítened?
- Úgy látom, hogy a gyerekek általában nagyon szeretik a lovakat és vonzódnak is hozzájuk. Szerintem szívesen kipróbálnák. De ha valaki fél tőlük, akkor szépen, lassan azt is le lehet küzdeni. Inkább a szülőket kellene meggyőzni arról, hogy engedjék a gyermekeket, ne féltsék őket. Nagyon jót tesz nekik és a másik fontos dolog, hogy fegyelemre nevel.
Pótor Melinda (MTVA Kommunikáció)
Megjelent: 2012. szeptember 11.
