Összevarrt kardbojt

Egyenes tartása van Győrffy-Villám András agrármérnöknek, aki lótenyésztési ágazatvezető volt, de vezetett lovasiskolát is. A kandallónál bekeretezett képen egyik felmenője, Izbégi-Villám János k.u.k. huszárkapitány büszkén feszít a lován 1906-ban.

 

– A Kiskunsági Állami Gazdaságban létezett egy kitűnő mezőhegyesi félvér ménes, amely a diplomamunkám témájául is szolgált. Első munkahelyem Bábolnán volt, aztán egy nagyszerű kisbéri tenyészet következett a Tolna megyei Pálfán, ahol ménesvezetőként dolgoztam az egykori Apponyi-birtokon. Adódtak konfliktusaim, nem hagytam szó nélkül a szakszerűtlenséget, és a vörös bárók pimasz hangvételét sem tűrtem. Sokáig őriztem egy levelet, amelyet utolsó figyelmeztetésként ágazatvezetőként kaptam arról, hogy helytelen a kutyát a szolgálati szobában tartani. Sarlóspusztán „álmaim világába” csöppentem. Öt-hat lovat kellett naponta tanítani, átlovagolni, olyan állapotba hozni, hogy amikor jön a vevő – általában Abu-Dzabiból valamelyik olajsejk –, megfelelő legyen mondjuk díjugratásra vagy díjlovaglásra. Izgalmas-e a tenyésztés és a kiképzés? Húsba vágóan az! Van egy szakmában elterjedt mondás, mely szerint a ló, s pláne a tenyésztése, olyan műfaj, amely képes bárkiből egy év alatt milliomost csinálni… Ha előtte milliárdos volt! A lóértékesítés normális dolog, ha tisztességesen csinálják. Itt is menedzserek járják a világot. Akkoriban fényképeket készítettek, filmfelvételeket elemeztek, majd megmondták a fajtát, a színt és a kiképzési szintet. A befektetőknek 67 fullajtárjuk volt, s a végén, mikor minden elő volt készítve, akkor repült ide a sejk megnézni az árut.

 

– A lótenyésztésnek eleve vannak nemzeti vonatkozásai, aki ezzel foglalkozik, magától értetődően őrzi a hagyományokat. Az emberben természetes ösztön a közösséghez tartozás és e közösség megvédése. Egészen más képen látni a harcot, és más kézbe fogni egy kardot, megérezni a súlyát, és belegondolni, hogy egy csatában nemcsak tartani kellett órákon keresztül, hanem forgatni is. Miféle testi erőt kívánt a harc, és ami sokkal fontosabb, miféle lelki erőt, önfeláldozást és töretlen hitet! Én szinte belenőttem ebbe a szellembe, mivel minden férfi ősöm hivatásos katonatiszt volt, többségük huszár. Baráti köröm is hasonló volt, és már tízéves korunkban – a Rákóczi hadnagya című film hatására – elkezdtünk kuruc ruhát gyártani magunknak, és fakardokkal gyakoroltunk. Tizenöt évesen a Nagyvázsonyi Lovas Játékokon már Mátyás udvari solymászát játszottam korabeli ruhában. Óriási élmény volt egy kamasz számára. A komoly lovas hagyományőrzést a nyolcvanas évek végén kezdtük el, amikor sorra alakultak a hasonló egyesületek. Itt, a Balaton-felvidéken megalakult a Radetzky-huszárezred, amelynek alapító tagja vagyok. A tiszti kardbojtnak szabályokban nem rögzített jellemzője volt, hogy az erős fémszállal átszőtt zsinórokat békeidőben bevarrták, háborúban pedig kibontották. E fordított szertartás üzenete az volt, hogy huszár önmagában lehet bármilyen vitéz, de legyőzhető, viszont bajtársaival összefogva legyőzhetetlen.

 

Fotó: Teknős Miklós

 

– Mind a hatot jól ismertem, mert közülük három lovas edzőm is volt. Gencsy Tibor magyar királyi főhadnagy, Komjáthy György magyar királyi karpaszományos huszár, Némethy Tamás, aki szerint a csizmának és a hangulatnak mindig fényesnek kell lennie, Hargitay Mátyás karpaszományos huszár, Kun László és tisztelettel Nagy Kálmán, aki Mindszenty hercegprímást 56-ban kimentette a Parlamentből. Mindenkit a lakóhelyén kerestem fel. Ma már egyikük sem él. Az első kötet 2007-ben a vártnál nagyobb sikert aratott, de közben tönkrement a nyomda, és eltűnt a nyomólemez. Mára könyvritkaság lett, nekem is egy van belőle, amelyet a feleségemnek s a gyermekeimnek dedikáltam, a maradék néhányat az egyetemi hallgatóim száz évre kölcsönvették. Amikor a könyv megjelent, több jelzést kaptam, hogy itt és itt is él színes élettörténetű volt huszártiszt, lovastiszt. Közülük kettőt találtam meg, ma 91 és 104 évesek. Így jött létre Az utolsó huszárok második kötete. Ezt a munkát Tapolca önkormányzata és egy erdélyi vállalkozó önzetlenül támogatta.

 

– A Testnevelési Egyetemen 2004 óta tanítok huszárhagyományokat. Az egyetem már a háború után vállalta e tantárgy tanítását. Ez nem véletlen, mert az intézmény mindig is bástyája volt a nemzeti érzések kifejezésének. A sport olyan terület, ahol nagyon nehéz hazudni. A Kaposvári Egyetemen is régóta tanítok lovas hagyományokat, lovas viselkedéskultúrát és lovas turizmust. Egyébként könyveimben gazdag az esések, bukások, balesetek fejezet is. Nézze, ez egy több mint ötvenéves intenzív lovasélet összefoglalása, kizárólag olyan dolgokat írok le, amelyeket magam is megtapasztaltam. Nem véletlen, hogy nincs szakirodalmi jegyzék. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem olvastam szakirodalmat. Tizenegy törésem volt lovasbaleset miatt, s jó néhányat más úton szereztem, ahogy mondani szokták: az író szenvedélyes korszakából. Több mint ezer lovon ültem, és negyven saját lovam volt. Az elrontott lovak utóidomítása is terjedelmes fejezet, hiszen nagyon sok elrontott ló van. Ahogy ember is.

 

– Sajnos elég kis százalékban fogja meg a hallgatókat. A lovaglás önmagában munka- és költségigényes, nagy felelősséggel járó tevékenység, s ha még kiegészítjük a hagyományokkal is… Gondolja el, hogy ma egy egyszerű 48-as huszártiszti felszerelés félmillió forint alatt nem áll meg! A nyolcvanas években még színházi jelmezkészítőket kellett megkeresni, de az a ruha nem azonos a hiteles hagyományőrző ruhával. Mára múzeumi anyagokból történész bajtársak keresték ki a korhű öltözéket, s kialakult az ipara is. Paszománykészítők, egyenruhavarrók, csákókészítők, csizmadiák, fegyverkovácsok születtek Budapesten és vidéken. Pontosan tudjuk, hogy hogy néz ki egy 5. Radetzky-huszár-egyenruha. De a lovasembernek, ha a nyeregből leszáll, először lova nyugalmáról, jóllétéről kell gondoskodnia, csak azután gondolhat magára.

 

– A Rákóczi hadnagya című filmet 1953-ban forgatták. Mai szemmel nézve a csatajeleneteket akkor fantasztikusan fotózták. Nem látványvívás történt abban, de nem is szerencsétlenkedtek. Csodálatos, komoly film volt. Ahol a ló meghatározó szerephez jut, megkeresik a szakértőket. Ajánlást kérnek a lovasszövetségtől, így eljuthatnak akár hozzám is. A rendező elképzelésében sok minden megjelenik, sok mindent meg is lehet csinálni, pénz kérdése… Ebben van szerepe a szakértőnek. Tudunk-e biztosítani hat embert s tizenkét lovat három hétre, vagy csupán két lóra és egy szakemberre van pénz négy napra. Kaszkadőrt szerződtetni az adott forgatási napra, majd odaszervezni a mobil istállót, ez is a mi dolgunk.

 

– Tizenhat éves koromban találkoztam minden idők egyik legjobb solymászával, galántai Lelovich Györggyel, aki történetesen huszártiszt volt, és az újkori magyar solymászat felélesztője. Nagy hatással volt rám. Azért telepedtem le vidéken, hogy a három legfontosabb dolognak éljek: a családnak, a lovaknak és a sólymoknak – ha már az Isten ezeket a vágyakat oltotta belém. A nyolcvanas években a ló úri passzió volt, a solymász pedig azóta is gyanús elem. Szakmai és álszakmai érveket sorakoztattak fel ellenünk, legtöbbször azt, hogy a solymászok kifosztják a fészkeket, ezért kipusztulnak a fokozottan védett madarak. Ezt liturgikusan úgy vették át a hatósági nemzedékek, egyik a másiktól, hogy hatástanulmány vagy friss példa nem volt mögötte. Az utóbbi évtizedben örvendetes változás indult el a hozzáállásban. Cégünk hét évig végezte Ferihegyen a repülésbiztonsági madárriasztást. Az irányítótoronyból megadták a diszpozíciót, hogy melyik kifutón hol tartózkodnak landolást és startolást veszélyeztető madárrajok. Ferihegynek 41 kilométernyi szolgálati úthálózata van, egy terepjáróval odaautóztunk, s ráengedtük a varjú- vagy galambcsapatra a madarunkat. Vándorsólymokat, Lanner-sólymokat és Harris-héjákat alkalmaztunk, ma pedig városi galambmentesítő programokban veszünk részt. Egy kisebb várost nyolc hónap alatt évekre mentesítünk, de sok négy- és ötcsillagos szálloda is megbíz minket. A galambok jelenlétét tolerálható szintre csökkentjük. Sokfelé jártam, de a legszebb itthon, kilátással a csobánci várromra. Bolond lennék, ha metszőollót vennék a kezembe. A borászoknak az a szőlő, ami nekem a ló. Ők ahhoz értenek, én meg a lóhoz. A jó gazda gondosságával. Ez a legszebben így fejezhető ki. Nem lehet se elvenni belőle, se hozzátenni. Ha gondolják, megnézhetjük a 23 éves Ficsúrt, aki bejárta már fél Európát mint hagyományőrző huszárló, és gazdáját látva örömében a csillagokat is lerúgja. Fogadunk?