Azt olvasom a Lovasélet Magyarországon című könyvben, hogy Budapesten mindössze négy lovaspálya van, a Galopp versenypálya, az Ügető versenypálya, az Országos Lótenyésztési Felügyelőség sportistállója a Kerepesi úton (azelőtt Tattersall) és a Budapesti Honvéd SE. Ez utóbbiról az áll itt: Budapesten jelenleg az egyetlen fedett résszel is rendelkező lovarda, így ez biztosítja a válogatott lovaskeret téli hónapok alatti felkészülését a tavasszal kezdődő versenyekre. Szól az írás még arról is, hogy az egyesület a lovaglás oktatásával foglalkozik, mivel versenyzőik az utánpótlás-nevelésre igen nagy gondot fordítanak, a válogatott ugrókeretének zöme sportolóik közül került és kerül ki.
Az Ügetőt átköltöztették a Galoppra, a leghíresebb és legeredményesebb versenyló nevét viselő Kincsem-parkba, eredeti helyén már bontanak, a ló vontatta kocsik helyét rövidesen átveszik a bevásárlók kocsijai. A Honvéd SE pályájának története pedig 2005-ben majdnem véget ért. Az utóbbi, a Hidász utcai telep használatának átvételéről szóló év végi II. kerületi önkormányzati döntés előtt hajlamos voltam – nem megalapozatlanul - összefüggést keresni a két helyszín története között.
Vagyis a sport célú zöld terület többet ér, mint hogy emberek vagy lovak rohangásszanak rajta. Kecskemét önkormányzata például a múlt év végén adta el bevásárlóközpont építése céljára a KTE sporttelepét a klubházzal, a volt Nyári Kaszinó remek, védett – s bontásra beáldozott - épületével együtt!
A Tattersallról azt írják e könyv szerzői, hogy "1840 körül épült az úrlovasok részére. Elsősorban az arisztokrácia gyermekei jártak ide lovagolni.
Úri dolog (volt) lovagolni, "kilovagolni", "kikocsizni" is - látjuk, vagy láttuk a filmeken, olvastuk is sokszor. A lovassportkérdésben alig látni érdemleges pozitív változást a "lovas nemzet" Magyarországán. Az ellenkezőjére azonban ismét van példa.
A Honvédelmi Minisztérium szerint azért zárják be és számolják fel a Hidász utcai lovardát, mert "a HM ezentúl nem kíván egy fillért sem áldozni közpénzből a környéken élők sportolására". Folyamatos veszteséggel működik a lovarda, és a HM évente több tízmillióval támogatja az ottaniak lovaglását. Az emberek lakópark építésének tervét gyanították, bár a kerületi szabályozási terv nem teszi lehetővé a területen lakások építését, a lovardához tartozó épületek pedig védettek. Ám minden rendezési tervet megváltoztathat, minden helyi védelmet elrendelő jogszabályát felülbírálhatja az az önkormányzat, amely azt megalkotta.
Emlékszem arra, amikor e lovastelep melletti budai laktanyának egy tekintélyes zöld területén lakóházakat építettek a Pasaréti út felőli oldal magas téglakerítése mögött. Pontosabban arra, hogy mire lebontották, s újra, "korszerűbb" alacsonyabbra cserélték a téglakerítést, már ott állt mögötte az éppen elkészült, új, katonai lakótelep. Ez a Kádár-korszakban történt. Ma akár nyugodtak is lehetnénk, ha nem lenne a szabályozási tervek, az építési engedélyezési eljárások s az engedély nélküli vagy a megadott engedélytől eltérő építkezések terén annyi negatív tapasztalatunk.
Az elég különös volt, hogy a telep mai tulajdonosa a terület "legeredményesebb hasznosításának" módozatait keresve bezárta volna a lovardát, ahelyett, hogy mai funkciója szerinti működtetésének lehetőségét kereste, vagy - urambocsá! - a privatizációján gondolkodott volna. Nem a beépíthető zöld területi négyzetméterek, hanem a lovarda magánosítását értem ezen, természetesen!
A kérdés sajnos nem új. Újságban először 1991 augusztusában foglalkoztam a millennium idején, 1895-96-ban épült volt hadapródiskolával, s az 1931-32-ben hozzácsatolt Hidász utcai területtel, ahol a lovardát megépítette a honvédség. 1997 őszén már bezárta volna a HM a lovardát, hírlett, a vevő is megvan. A Honvéd SE lovastelepének fenntartásáért tüntetők, a fedett lovarda lebontása ellen tiltakozók egy lószállító kocsival eltorlaszolták a bejáratot. Ez akkor - úgy látszik - elég volt.
(A Pasaréti Honvéd Lovarda megmenekült, ma is működik: https://www.honvedlovarda.hu/ Erre utal ez a 2016. évi fénykép is. A Lovas kalendárium megjegyzése 2017 nyarán!)
Lehet, hogy a leépülés a Nemzeti Lovardával kezdődött. Az 1857-58 között Pollack Mihály tervei szerint a Nemzeti Múzeum mögött megépített épület is megsérült a második világháborúban, s bár helyreállítható lett volna, három évvel később, 1948-ban lebontották. A Ludovika Akadémia – mely szintén Pollack műve - a XIX. század 30-as éveiben épült. Klasszicista lovardája a háború után (Alfa) mozi lett, majd 1992. május 25-ei leégése után négy évvel a Természettudományi Múzeum kiállítóházaként építették újjá. Az Orczy-kert másik oldalán a Bárka Színház épületének "megjelenése" nem hagy kétséget eredeti funkcióját illetően.
Ugyanakkor, amikor a Hidász utcai fedett lovardát tévéműsorban először bemutattam, és a várható sorsán aggódtam (több mint nyolc évvel ezelőtt!), beszámoltam arról is, hogy lebontották a székesfehérvári laktanya - műemlékileg védett - fedett lovardáját, s bevásárlóközpontot építettek a helyén. Szétszedték a műemlék lovardát, mégpedig azzal az ígérettel, hogy újra összerakják a Palotaváros (még Lenin-lakónegyed néven) épült paneltömbjei és a Rácváros kis megőrzött utcarészlete közötti szabad területen, s fedett piacként szolgál tovább. Nem történt semmi. Isten szabad ege alatt aztán hamar szétmállott minden fala, ablaka s összes fából készült alkotóeleme. Már csak a tégláival és különleges szerkezetének vasrúdjaival találkozhattam a félbe- és elhagyott kastélyrekonstrukció mellett Lepsényben(!) 1998 nyarán.
Gyulán az Almássy-kastély 1833-ban épült lovardájából az 1950-es években uszoda lett, s e minőségében újították fel alig több mint egy éve. Kecskeméten az Angolkisaszszonyok iskolájának tornatermévé lett a Czollner téri üzletház; bútorbolt a volt Erzsébet laktanya fagerendázatú lovardája; a volt Rudolf laktanyát, melynek területén két fedett lovarda is van, a Közép-európai Egyetem kapta meg vagy tíz éve. Itt 16 ezer négyzetméternyi épület áll üresen! Debrecenben az egyetemmé alakult Kassai úti Magyar Királyi Huszárlaktanya lovardájából - mely addig átalakítás nélkül megúszta - 1997-ben ifjúsági szórakozóközpont lett.
Tégláson a Dégenfeld-kastély üvegezett falú lovardájának hűlt helye olyan, mint egy városi foghíj az egymáshoz simulva megépült melléképületek sorában. Balmazújvároson a 2001-ben a műemléki jegyzékből törölt, majd lebontott lovarda helyén Penny Marketet építettek a bútorraktárként hasznosított klasszicista Semsey-kastély mögött.
Szabadkígyóson az Ybl tervezte Wenckheim-kastély egykori ebédlője a tornaterem, a mai ebédlő pedig a volt fedett lovarda a bentlakásos oktatási intézmény védett parkjának területén. Gödöllőn az öntöttvas oszlopok sorától díszes istállók sorsa felől még nincs döntés, a Grassalkovich-kastély lovardája "többfunkciós" térként hasznosul.
Komárom (pontosabban az 1920-ig Új Szőnynek nevezett jobb parti település) huszárlaktanyájában négy istállóból egyet lebontottak, a többit más célokra építették át, a fedett lovardák egyikében bevásárlókosarakat gyártanak, a másik kamionparkoló. Ám az egyiket magánerőből eredeti funkciójában újították meg, így ma is él hat ló az egykor 760-at(!) dolgoztató komáromi laktanya területén. Nagykanizsán elhanyagolt bérlakások vannak az 1902-ben épült József főherceg laktanyában, ahol a lovardaépület még áll. Szombathelyen a két fedett lovardából már egy sincs meg, a tizenegy istállóból egy áll, s mint hőközpont funkcionál. Az 1888-ban épült, manapság egyetemi campusszá alakuló egykori huszárlaktanya maradék épületeit két éve műemlékké nyilvánították.
Tolnán a fedett lovarda tetőszerkezetét az Eiffel-iroda tervezte, ma tornaterem. Fertődön (avagy Eszterházán) konzervgyár működik a lovarda falai között. Tatán, a tó partján az üres Esterházy-kastély lovardája diszkó volt legutóbb. Keszthelyen, a Festetics-kastély parkjában az "Ybl-lovarda" Füszért-raktárnak, sörgyárnak és szükséglakások sorának adott helyet. Leégése után lépésről lépésre újjáépítik, 2004-ben kocsikiállítás nyílt meg a falai között.
Az általam ismert fedett lovardák közül eredeti funkciója szerint csak a mezőhegyesi hasznosul, amely Hild József tervei szerint épült 1809-ben, az 1789-ben alapított legendás méntelep, "Ménesintézet" központjában.
Kisbéren a legkiválóbb XIX. századi csődörök tiszteletére emlékoszlopot állítottak, s ezen olvasható az 1874-ben itt született Kincsem "atyjának" a neve is. Kossuth külügyminisztere, Batthyány Kázmér, majd a Wenckheim család (kórházként hasznosított) kastélyával szemben áll Wenckheim Béla lovas szobra, s mögötte még ott az egykori Magyar Királyi Lovarda is. 2002-ben újították fel a külsejét, s benne az év vége felé karácsonyi vásárt tartottak. A fedett lovarda "revitalizációját" megnehezíti, hogy a két istállót és a melléképületeket irodáknak építették át az elmúlt évtizedekben.
Egy, csak egy épült máig az elmúlt fél évszázadnál is hosszabb időszakban. Mór városában egy vállalkozó új fedett lovarda megnyitásával kezdte az új évezredet.
A hazai lovassport egyik legmegdöbbentőbb eseménye volt Budapesten a Kerepesi úti Ügető bezárása és eladása. Nemcsak az ezredfordulón 170 éves magyar lóversenyzés, de a műemlékvédelem számára is, mely "elaludt", s csak az utolsó pillanatban nyilvánította védetté a modern hazai vasbeton-építészet akkor 65 éves kiemelkedő darabját. Megmarad tehát a központi lelátó, melynek üléseiről majd egy nagy bevásárlóközpontra nyílik kilátás. A többi épület bontása már folyik, és beépül a hatalmas zöld terület. A lovassport, a lóversenyzés (a sport) területeinek beépítése a városi zöld területek elvesztését is jelenti egyben. Így a Kerepesi úti eset eléggé hasonlít ahhoz, ami a Hidász utcában várható volt. És lehet, hogy nem csak a Hidász utcában?
A Tattersallban volt Európa egyik legnagyobb fedett lovardája. Háborús sérüléseiből helyreállították, de 1954-ben életveszélyesnek nyilvánították, és lebontották. A fent, a cikk elején idézett könyv azért ír csak egy fedett budapesti lovardáról, mert a Tattersallban (amely a Nemzeti Lovarda nevet viseli hivatalosan) csak 1983-86 között építettek újat, egy 25x70 méteres nagyot, majd a kilencvenes években egy 20x40 méteres kicsit is. A gazda a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, amelynek utasítása szerint itt új tanulócsoport már nem indítható 2006-ban, mert az oktatást 2007-től áthelyezik Nagykovácsiba! Ma már minden gyanús: lehet, hogy az Ügető helyén beruházó, építő cég vetett szemet a szomszédra?
Az, ami a II. kerületi Honvéd-sportteleppel majdnem megtörtént 2005 végén, kis híján újabb példával szolgált a magyarországi fedett lovardák (valamint más sporttelepek) szomorú sorsára és a minden "szabad" területet beépítő igyekezetre egyaránt.
A budapesti (debreceni, szombathelyi stb.) gyerekek, ha lenne hol lovagolni tanulniuk, később a nemzetközi versenyeken is hozhatnának dicsőséget az országnak. S ha nem, hát egy egész életre szóló sportolási lehetőséget nyernének, úgy, mint az, aki úszik vagy - más "úri sportot" űzve - teniszezik, vitorlázik, golfozni jár.
Egyébként egyre több jómódú emberről hallani, hogy lovakat tart. Valahol vidéken. A lovas turizmus is fellendülőben van számos helyen az országban. Az Alföldön vagy a hegyvidéken ma már része a vendégek számára kínált programlehetőségeknek. Vajon miért nem üzlet fenntartani egy - utolsók közt megmaradt - városi lovastelepet és fedett lovardát? Aki megengedheti magának a lovaglás örömét, nyilván megfizeti a lehetőséget, s aki nem - ha tehetséges -, kaphatna támogatást ehhez a sporthoz. Úgy, ahogy más sportágaknál is volt és van is ilyen gyakorlat.
A Hidász utcai eset fontos figyelmeztetés. Az önkormányzati döntés akár megfordíthatna egy több mint fél évszázada tartó folyamatot.
Kincsem istállójában - amikor utoljára ott jártam - lakás volt Gödön.
Budapesten a Reáltanoda utca 14. alatt a Blaskovich-palotában, Kincsem pesti istállójában az (időközben bezárt és már lebontott) Úttörő Áruház raktára volt évtizedekig. A fényes múlt emléke is lassan feledésbe merül. A helyek és lehetőségek elfogynak.
Igaz, Széchenyi István lótenyésztést, lóversenyzést szorgalmazó írásait bármikor lehet idézni - ingyen.
- Ráday Mihály
Gazdag lovas örökségünkre hivatkozva, egész lovas kultúránkra kell gondolnunk: lófajtáinkra, a lóhasználat hagyományaira, az eszközeinkre és lovas létesítményeinkre is. Tény, épült az utóbbi esztendőkben több lovarda, jelenleg is folyik beruházás. De mi a helyzet megörökölt, évszázados, egykor nemzetközi hírű létesítményeinkkel? A városvédő Ráday Mihály egy évtizede készített körképe lehangoló. A Lovardasirató című elemző írás bemutatja, mi mindenre is lehetnénk büszkék, ha maradéktalanul megőriztük volna azokat. Mi történt azóta, mi a helyzet ma és mi lehet a teendő? A korabeli elemzés ismételt elolvasása után egyértelmű és még mindig ugyanaz: menteni a menthetőt!
