Kislányok és dundi, dús sörényű pónik

Ha jól ismerjük lovunkat és önmagunkat, no meg kettőnk viszonyát is áttekintjük, akkor már csak egy kis humorérzékre van szükség és máris jót nevethetünk magunkon. Nem véletlen, hogy tömegesen jelennek meg a lovasokat célzó poénok, képes viccek, mémek és karikatúrák.
A lovas humor mindig is jelen volt a médiában, bár igazán hatalmasra az online felületek virtuális világában nőtt, hiszen a viccek forgalmának elsődleges eszköze mára leginkább a közösségi média lett.
Korábban, amikor a lovak még inkább csak közlekedési eszközök voltak és a vidéki életformához tartoztak, az újságokban és egyéb nyomtatott kiadványokban már napvilágot láttak lovas témájú vicces rajzok, karikatúrák, képregények. E publikációk között évtizedeken át egy kislányt és egy duci pónit ábrázoló grafikák voltak a legszórakoztatóbbak és legnépszerűbbek. A párost különféle mókás kalandok és tréfás helyzetek szereplőjeként bemutató ötletes rajzok kitalálója és alkotója egy angol művész, Norman Thelwell (1923-2004) volt.

Thelwell első pónis karikatúráját 1953-ban a brit Punch magazin számára rajzolta. Ez a rajz egész későbbi munkásságát alapvetően meghatározta. Elsöprő sikert aratott a pónis kép, bombaként robbant az ötlet.
- Az azonnali reakció, a kedvező fogadtatás serkentette a téma folytatását és az újabb lovas karikatúrák tovább növelték a rajongók táborát - írta 1986-ban, Wrestling with a pencil című önéletrajzában Norman Thelwell.

Hamarosan sorozatban születtek Thelwell jellegzetes pónis karikatúrái. Világszerte sikert arattak és a klasszikusok közé emelkedtek olyan lovas-képes könyvei, mint például az Angyalok lóháton, Minden sarkon egy láb és a Thelwell lovasiskolája. Az évek alatt egész termékcsalád virágzott ki a pónis-kislányos rajzok talaján.

Napjaink idősebb lovasai közül sokan emlékeznek mosolyogva a Thelwell pónis képeit bemutató albumokra. A rajzok felidézik a kedves emlékeket, a saját pónis kalandokat, amelyek olykor nagyon hasonlóak a képeken látható jelenetekhez. Ki-ki a saját tapasztalatát látta szellemesen megfogalmazva a képsorozatokon. Talán éppen az életszerű és hiteles tartalom karikatúraszerű ábrázolása volt az egyik titka Norman Thelwell sikerének. Hiszen a pónikra jellemző pajkosságot és pimaszságot minden kezdő lovas megtapasztalhatta ifjú korában.

Életszerűségről és tapasztalatokról beszélünk, miközben a szerzőnek nem voltak korai lovas élményei, hiszen csak a második világháború végén, Indiában ült először lovon, ám ebből a találkozásból sem lett tartós kapcsolat. Erre fia, David Thelwell így emlékezik:
- A ló alaposan megtornásztatta apámat, így aztán ezzel a lovaglási kísérlettel, bár nem állt szándékában, inkább csak kollégáit szórakoztatta. Ezek után úgy döntött, hogy ilyen módon soha többé nem kockáztatja az életét…

Az igazság tehát az, hogy nem lovas ember alkotta ezeket az elbűvölő rajzokat. Úgy tartott tükröt a lovasoknak, hogy ő maga legfeljebb érdeklődő szemlélője volt a pónis kalandoknak, amelyek leginkább a fantázia szülöttei. Képzelete azonban messzire szárnyalt...
- A pónis rajzok hatalmas sikerének köszönheti a hírnevét - mesél apjáról David. - Azt megelőzően és később is sok témát dolgozott fel, de kétségkívül leginkább ezzel találta meg az utat a közönség szívéhez. Mindig szívesen rajzolt állatokat és lovakat. A híressé vált témát viszont a véletlen hozta: a műterme melletti területen egyszer végig nézte, amint két apró lány a pónikkal bajlódott, próbálták megfogni a lovacskákat, de nem sok sikerrel jártak. Apám alkotói fantáziáját megragadta a látvány. Ez az ellesett jelenetsor volt a szikra, amely fellobbantotta a nagyszerű ötletet...

A művészeti iskolában tanítóként is dolgozó Norman Thelwell művészi képességeit dicséri a felfedezett téma aprólékos feldolgozásának magas grafikai színvonala. A vidéki élet és környezet gyerekkorától ismerős volt számára, azt később is érdeklődéssel tanulmányozta. Festményein és grafikáin rendkívül részlet-gazdagon ábrázolja a tájat. A pónis képeken általában a nyugodt természeti háttér előtt folynak az események, és ebben a kölcsönhatásban még jobban kiemelkedik a lovak és a gyerekek történetének vicces tartalma.

Jean Abernethy kanadai grafikusnő kisgyerekként találkozott a pufók póni kalandjaival és beleszeretett a rajzokba:
- Norman Thelwell munkáit először egy kis könyvecskében láttam - mondja a közösségi médiában és a könyvpiacon is hódító Fergus the Horse alkotója. - Tizenéves kislányként egy farmon nevelkedtem, élveztem a lovak társaságát és a lovaglást a szabadban, nyereg nélkül az erdőben és a mezőn. Ebben a rajzos könyvben találkoztam először a művészettel és megtetszettek a képek, sokat nevettem rajtuk, nagyon viccesnek találtam őket. Elvarázsoltak a rajzok: felkeltették az érdeklődésemet, kíváncsi lettem, hogy vajon miként képes a művész néhány vonallal ilyen nagy hatást elérni. Az élénk arckifejezések és a szinte mozgásba lendülő alakok, gondosan megtervezett környezetben, hozzám közelálló, humoros történeteket meséltek. Ez az élmény messzire vezetett és segített meggyőzni: a lovak rajzolása nem csupán játék, hanem az ember szakmája, hivatása is lehet...

Egész életművét tekintve nem a lovak és az emberek kapcsolata volt Thelwell művészetének középpontjában, nevét végül mégis a kislányok és a dús sörényű, dagi pónik történetei tették világszerte ismertté. Ezek az egyedi képek emelték a legnagyobb karikatúristák közé és hozzájárultak ahhoz, hogy helyet kapott a Hírességek csarnokában, mégpedig azzal az indoklással, hogy munkássága nyomán a Thelwell szó fogalommá vált.

Tényleg nem semmi, hogy sokan kiáltanak fel, ha egy dús sörényű pónival bajlódó gyereket látnak: "Nézd csak, egy Thelwell!" És egyből tudjuk, miről van szó, hiszen képzeletünkbe bevésődtek a „thelwelli” jelenetek. S ez már a halhatatlanság felé vezető út...

Ebben az évben van Norman Thelwell első könyve, az Angyalok lóháton (Angels on Horseback) megjelenésének 60. évfordulója. A máig népszerű kötet azóta több kiadást is megért és ma is sokan keresik. Ez az érdeklődés azt jelzi, hogy bár a világ 60 esztendő alatt jelentősen megváltozott, vannak maradandó értékek, amelyeket az igazi művészet képes megőrizni és a felszínen tartani.
- Azt hiszen, a humor időtlen - mondja David Thelwell. - Különösen igaz ez a ló és ember kapcsolatából táplálkozó vidám jelenetekre, történetekre...

Jean Abernethy osztja ezt a véleményt. A kortárs grafikusművész véleménye szerint Thelwell munkái ma is frissek és a téma is időszerű, hiszen ma is hasonló gondolatokat fogalmaznak meg a rajzolók, az új generációs grafikus művészek és karikatúristák.
- Láthatjuk, hogy a ló és az ember karaktere, egymás melletti viselkedésük és viszonyuk száz év alatt sem változott - hangsúlyozza Abernethy. - Így aztán Thelwell póni karakterei továbbra is fenntartják a jogot, hogy olyanok maradjanak, mint a pónik általában. Mai rokonaik, Fergus és a többiek pedig természetesen hasonlóan viselkednek, folyamatosan megkérdőjelezik az ember felsőbbrendűségét...

A pónik tehát még mindig póniként, az emberek pedig emberként viselkednek és "hozzák a kötelezőt". És az ezekből adódó szerepek újabb és újabb fordulatos történeteket és tréfás jeleneteteket produkálnak.

A lovasok több generációja kötődik a Thelwell pónikhoz, a mai napig keresettek a különféle publikációk, könyvek. Ezek gondozását a művész fia, David végzi, s munkáját a "védjegyhez" kötődő Facebook oldal is segíti.
- Igyekszem az újabb technkai lehetőségeket felhasználva népszerűsíteni apám munkáit, különböző megjelenésekkel és elérésekkel bővíteni a kínálatot. Egyéb témájú munkáit is bemutatjuk, de be kell vallani: ma is leginkább a lovasok köréből érkeznek a rajongók...

David Thelwell apja hagyatékának gondozása és menedzselése mellett önálló alkotóként is bemutatkozott: a festő-grafikus szakmai fogásokat édesapjától tanulta. Művei azonban különböznek: távol tartja magát a lovas témáktól és inkább a madarak és a természet iránti szeretet tükröződik munkáin.

Jean Abernethy: Fergus és a Thelwell póni képzeletbeli találkozása

Ám van, aki lelkesen viszi tovább a lovas témát. Jean Abernethy jellegzetes figurái és rövidke képregényekbe foglalt vidám történetei Norman Thelwell pónis grafikáinak méltó örökösei és a műfaj mai slágerei. A mindig pimasz Fergus ló és társai sok-sok vidám helyzet és kaland részesei.

Bizonyára eljön az idő, talán éppen 60 év múlva, amikor egy nyegle és folyamatosan kötekedő ló láttán valaki így kiált fel:
- Nézd csak, ott van Fergus!

• Írásunkhoz felhasználtuk a Horse Illustrated magazin 2017. augusztusi számában megjelent cikk részleteit is.