Kiképzési gyakorlat: Némethy Bertalan nyomán

Kiképzési gyakorlatok

Az alábbiakban Némethy Bertalan első hazalátogatásakor tartott előadásának szerkesztett magyar fordításából idézünk két témakört, a Magyar Lovas Szövetség hivatalos lapja, a Lovasfutár cikksorozata alapján. Az első részben a világhírű magyar szakembernek a ló és lovas közötti kommunikációjáról, illetve a lovas segítségeiről elhangzott gondolatait közöljük. A második részben két alapvető kiképzési gyakorlatról elhangzottakat, illetve a száronléttel kapcsolatos gondolatait ismertetjük.

I. A LOVAS SEGÍTSÉGEI

A lovasvilágban a kommunikáció a lovas segítségeit jelenti. A lovas jelzéseket ad a lónak, hogy az különböző dolgokat hajtson végre. Ez eddig nagyon egyszerű. Ez az egyedüli módja annak, hogy elmagyarázhassuk lovunknak, mit kell tennie.
Mi a kommunikáció? Milyen eszközök állnak rendelkezésünkre?
Nem szabad a saját súlyunkat figyelmen kívül hagyni, ez az első, a csizmánk a második, a szár pedig a harmadik. Ezek után következnek a másodlagos segítségek, mint a hang, a pálca és a sarkantyú.

• A testsúly

Először foglalkozzunk az alapvető kommunikációs segítséggel, a lovas testsúlyával. A ló szempontjából nagyon fontos, hogy súlyunk hová kerül. Ha a ló mozgásban van, akkor a felsőtestünknek is mozognia kell, s nem kerülhet a mozgás mögé. Ha jobbra vagy balra haladunk, akkor a testünknek is abba az irányba kell mutatnia, hiszen a ló automatikusan alá akarja támasztani a súlyunkat. Kényelmetlen számára, ha azt kérjük tőle, hogy az egyik irányba menjen, de az ellenkező irányban ülünk. Gondoljunk csak arra, amikor kerékpározunk. Biciklizés közben, ha jobbra akarunk kanyarodni, nem dőlhetünk a másik irányba, mert elesnénk.
Ugyanez a helyzet a ló esetében is. Ha meg akarjuk állítani, a felsőtestünk nem hajolhat fülei irányába, mivel így az az érzése, hogy súlyunk megelőzi, s ezáltal nem lesz képes az összeszedettségre. Éppen ezért testünket és súlyunkat különböző helyzetekben, különböző módon kell használnunk. Ugrásnál például felsőtestünknek a ló testének ívét kell követnie, s a ló súlypontja fölött kell elhelyezkednie. Máskülönben megzavarjuk a lovat, s nem tudja majd képességeit kihasználni. Testsúlyunkat mindig tudatosan a ló súlypontja fölé kell helyeznünk.

• Kommunikáció a csizmával

Lábaink a ló oldalán helyezkednek el, jelzéseket adva neki, hogy lépjen, ügessen, vágtázzon stb. Tudni kell, hogy a ló testének legérzékenyebb része pont ott van, ahol a csizmánknak el kell helyezkednie – a heveder mögött. Ezen a területen nincs más, csak bőr és nagyon vékony izomréteg. Ha a megfelelő helyen használjuk a csizmánkat, vagyis ott, ahol a ló érzékeny, akkor reagálni fog. Ha a nyaka vagy a fara felé eső részen tesszük ezt, semmi sem történik. A ló ezeken a területeken korántsem olyan érzékeny. Csizmánknak a ló oldalán kell lennie, de nem odaszorítva, sem eltartva.
Miért nem? Mert a mozdulatok olyan gyorsan történnek, hogy ha nincs elég közel a csizmánk a ló oldalához, akkor késve adhatunk csak jelzéseket, illetve támogathatjuk a lovat. Ezért kell a csizmánknak ott nyugodnia. Lábunkat a ló oldalához kell zárnunk, anélkül, hogy szorítanánk. Amikor szorítunk, akkor adjuk a segítséget. Minél közelebb kerülünk egy akadályhoz, annál jobban a ló oldalához szorítjuk a lábunkat, de ugyanazon a ponton, s nem előre-hátra mozdítva.
Meg kell tanulnunk testsúlyunkat, csizmánkat és a szárat használva kommunikálni a lóval, de következetesen kell ezt tennünk, máskülönben nem tanítani, hanem összezavarni fogjuk. Azért nem adhatjuk jelzéseinket különböző helyeken, mert nem fogja érteni, mit is akarunk.
A kommunikáció eszköze rendelkezésre áll, és használatában mindig következetesnek kell lennünk. Így fogja segítségeinek lovunk megjegyezni és megtanulni. A ló nem különösebben intelligens állat, de kitűnő emlékezőképessége van. A vele folytatott kommunikációnkból tanul, s némi idő elteltével senki nem fogja még a legkisebb jelét sem látni annak, hogy lovunknak valamilyen segítséget adtunk volna. A jó lovas segítségeit ezért nem láthatjuk, csak lovának arra való reakcióit.
Csizmánk szorítása adja azt a jelet, amelyre lovunk reagál, miközben felsőtestünk megfelelően követi a ló mozgását.

• Kommunikáció szárral

A szárak irányt szabnak, valamint szabályozzák az állat sebességét. Kezünknek testünk előtt középen, a ló marja fölött kell lennie. Nagyjából 10-15 cm-nyi hely van a testünk előtt, ahol lehetséges, hogy könyökünk és kezünk úgy helyezkedjen el, hogy a ló szája irányában a szárral egy egyenest alkosson. Amikor összeszedjük a lovat, a nyakát jobban meghajlítjuk, s kezünk automatikusan magasabbra kerül, mint normálisan. Amikor nyújtunk, akkor a nyak mélyebbre kerül, s ezt karunknak is követnie kell.
Az eddigiekből látszik, hogy kezünk helyzete nem mindig azonos, annak van egy kis játéka. A ló alkatához is alkalmazkodnia kell a helyzetének. Néhány lónak például magasabban illesztett a nyaka, mint a másiknak. Mindig a ló szájának és nyakának helyzetéhez viszonyítsunk!
A lónak két dolgot kell megtanulnia: a kéz nem húz, hanem kitart és enged, ugyanazon a helyen. Ha a ló húzni kezdene, s ki akarna nyúlni egy kicsit, képesnek kell lennünk ellen tartani, de nemcsak a szárral, hanem egyidejűleg ülésünkkel, alsó lábszárunkkal és derekunkkal is, rögzítve helyzetünket. Amint a ló felismeri, hogy nincs más lehetősége, engedni fog. Ezt a reakciót kell fejleszteni annyira, hogy kezünk változatlan helyzete mellett, ujjainkat a száron megszorítva, a lovunk szájára kifejtett nyomás azt jelentse számára, hogy lassítani, vagy megállni kell.
A ló és lovasa súlyát a mellső végtagok támasztják alá, de a mozgás és az erő a hátulsó lábakból jön. Ez a magyarázata annak, hogy miért kell megtanulnunk helyesen ülni és a rendelkezésünkre álló eszközökkel a hátulsó végtagokra hatni.

II. KIKÉPZÉSI GYAKORLATOK ÉS SZÁRONLÉT

A következőkben két alapvető kiképzési gyakorlatot és a száronléttel kapcsolatos gondolatokat ismertetünk.

• A combra engedés

Ez az első gyakorlat abban a folyamatban, melynek során csizmánk elfogadására tanítjuk meg lovunkat. Más szavakkal: megértetjük vele a jelrendszerünket. Meghajlítjuk a ló teljes testét, félhold alakban, a fülétől, a nyakán, a hátán, a hátulsó lábain át, a farkáig. Nyakáét mindkét kezünkkel hajlítjuk, méghozzá úgy, hogy amennyit az egyik oldalra hajlítjuk, annyit engedünk utána a másik kezünkkel.
Ezután a testsúlyunkat a belső ülőcsontunkra helyezzük, s lábszárunkat kissé – körülbelül 5 centiméterre – a heveder mögé helyezzük, majd megpróbálunk oldalra haladni, belső lábunkkal arra késztetve a lovat, hogy belső hátulsó lábával a teste alá lépjen. Eközben továbbra is fenntartjuk a belső hajlítást. A ló hamarosan meg fogja érteni, hogy amint felemeli belső hátulsó lábát a levegőbe, lovasa csizmájával és ülőcsontjával a külső oldal irányába fog azonnal hatni.
A talajról szemlélve azt láthatjuk, hogy a belső hátulsó láb a külső előtt keresztbe lép, mozgásukban mind a mellső, mind a hátulsó végtagok keresztezik egymást.
Amikor azt érezzük, hogy lovunk hátulját könnyedén, ellenállás nélkül mozdítja, akkor elértük a célunkat – megértette, hogy mit akarunk tőle. Ekkor elkezdhetünk a másik irányba dolgozni.
A helyes lovaglási alapelv az, ha olyan gyakran váltunk kezet, ahányszor csak arra lehetőségünk adódik.

• A vállat be

Ez a gyakorlat tökéletesen más, mint az előző. A combra való engedés ösztönös és természetes mozgásformája a lónak, a vállat be azonban nem, mert a természetben nincs arra szüksége, hogy egyidejűleg meghajoljon és előre is haladjon.
A vállat be gyakorlat az egyik legfontosabb kiképzési eszköz, a ló képzésének alapvető mozzanata. A feladat során pontosan meghatározott módon eddzük a ló testét: meg kell hajlítania magát a bordáinál, ami egyáltalán nem természetes számára. A gyakorlat eredményeként egyre hajlékonyabb lesz, akár egy atléta. A lovak és a humán sportolók edzése nagyban hasonlít egymásra – hasonló tornagyakorlatokat végeznek ők is.
S miként segíti ez őket abban, hogy magasabbat ugorjanak? Teljesen természetes módon, vannak bizonyos izmok, melyeket a nagyobb magasság eléréséhez meg kell dolgoztatni. Ugyanez a helyzet a ló esetében is.
Ha vállat be gyakorlatot lovagolunk, használjuk mindkét szárat, s figyeljünk a ló elejére. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy egyszerűbb és koordináltabb lesz a gyakorlat, ha mindkét könyökünket is használjuk. Ne húzzunk a száron, csak üljünk és koncentráljunk. A célunk az, hogy a külső mellső lábat a belső hátulsó elé vezessük. A ló három patanyomon fog haladni:

• a külső hátulsó láb egyenesen előre;
• a belső hátulsó és a külső mellső, egyik a másikat keresztezve;
• a belső mellső egyenesen előre.

Figyeljünk arra is, hogy ne vigyük ezt túlzásba, mert akkor combra való engedés lesz belőle! Csak emlékeztetőül: a vállat be három nyomon zajlik, és sem a két mellső, sem a két hátulsó végtag nem keresztezi egymás mozgását, hanem egyenesen előre haladnak.
A vállat be gyakorlásánál sokkal több feladatunk van, mint a combra való engedés esetében. Először is be kell vezetnünk a ló elejét a járásról – ha a külső ülőcsontunkra ülünk, akkor ez egyszerűbb, de valójában középen próbáljunk ülni, testsúlyunkat egyenletesen elosztva. Belső kezünket a kívánt irányban tartjuk – ezzel vezetjük a lovat a megfelelő irányba. A belső csizma tartja fenn az előrehaladást, a külső pedig stabilizálja a külső hátulsó lábat, hogy ne térjen ki, ami könnyen bekövetkezhet, ha a gyakorlatot nem a fal mellett hajtjuk végre. Ami pedig a legfontosabb: a külső kéz megtarthatja a külső vállat, ezzel lehetővé téve, hogy a ló előre haladjon.
Mindezek alapján belátható, hogy nagy különbség van a vállat be és a combra engedés között.

• A ló szárra állítása

Tekintsük át először, hogyan is néz ez ki: a ló elengedett, higgadt, nyaka elegáns és ívelt, orra kicsivel a függőleges előtt, fülei előre állnak és figyelmesek, mind a lovas, mind a ló teste egyenes. A ló finoman rágja a zablát, és azt a benyomást kelti, hogy a legkisebb segítségre is készségesen megy előre, és ez mind lépésben, mind ügetésben, mind vágtában megmarad.
Mikor és hogyan kerülhet egy ló ebbe a pozícióba? Eredendően a ló súlyának kétharmada az elején van, s csak egyharmadát támasztják alá a hátulsó végtagok. Ennek az az oka, hogy a ló nyaka és feje súlyosabb, mint a fara. Be kell vonnunk a hátulját a teherviselésbe, mert itt van az erő, innen indul a mozgás. Ha ez sikerül, akkor jobban maga alá fog lépni, mert az ülésünk befolyásának és a hátulsó lábak lendületbe hozatalának hatására a ló összeszedett lesz, s rövidebbeket fog lépni, miáltal a hátulsó lábak közelebb kerülnek a súlyponthoz.
Amikor a hátulsó végtagokat jobban megterheljük, akkor a hátcsigolyák jobban eltávolodnak egymástól. Ahogy előrébb lép a hátuljával, megemelkednek, kinyílnak és több lesz a hely közöttük. Ettől a ló háta rugalmassá válik, s ez az, ami lehetővé teszi, hogy egyre közelebb és közelebb lépjen a súlypontjához. Ekkor érezzük azt, hogy a hátizmok ellazultak. Ezzel egyidejűleg a nyak ívesebb lesz, aminek következtében a súly kétharmada, s ezáltal a súlypont hátrébb kerül. A mellső lábak könnyebbek lesznek, mert kevesebb terhet kell megtartaniuk. Ez az a testhelyzet, amelyben a ló a legérzékenyebb, és legkészségesebb a lovas segítségeinek elfogadására. Ez utóbbi a száron lévő ló egyik meghatározása is.
Tapasztalt lovasnak kell ahhoz lenni, hogy a lovat megfelelően szárra tudjuk állítani, mert sok mindent foglal ez magában. A száron lévő ló egészen puhán támaszkodik, nem dől a lovas kezébe, elfogadja a csizmát az oldalán, mert elengedett. Ha egy ló nincs száron, két lehetőség adódik. Vagy szár felett van – a szája nyitva, és az eget nézi, vagy szár mögött van – fejét a szügye felé hajlítja. Ez a ló ellenállásának köszönhető, nem fogadja el a lovasát, vagy egyenesen ellene dolgozik. Ezekben az esetekben a lovas segítségei hatástalanok.
A kiképzés célja, hogy lovunk nyugodt, engedelmes és boldog legyen.

• Sarbu András (Lovasfutár)
• A fényképeken Némethy Bertalan látható

NÉVJEGY

Némethy Bertalan

• A II. Világháború után a hazánkból elszármazott híres lovaglótanárok vitték el az örkénytábori ló- és lovas kiképzés sikeres módszereit a nagyvilágba.
• Némethy Bertalan a világ mai napig legsikeresebb ugróedzője vezette sikerre az amerikai ugróválogatottat. Az általa kidolgozott elméleti módszerek és a gyakorlati tudás alapján a magyar mestert választották a világ legjobb lovasedzőjének.

Bővebben Némethy Bertalanról a lovas lexikonunkban >>>