Mosolyt rajzol a beteg gyermekek arcára a segítőkészség – összegezhető egyetlen mondatban az Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítvány kis pártfogoltjainak és Andrássy Izabella lovaskultúra-oktató első, kecskeméti találkozása.
Kislányuk betegsége döbbentette rá Takácsné Stalter Juditot és férjét arra, hogy mekkora hiányosságok vannak a daganatos megbetegedéssel küzdő gyermekek rehabilitációja terén, ezért hívták életre 12 évvel ezelőtt az Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítványt, mely mára a legtöbb 1 százalékot gyűjti a Bács-Kiskun megyei alapítványok közül.
– A kezeléseket finanszírozza az állam, de a rehabilitációra már nincs se pénz, se energia, se ember. Mi erre helyeztük a hangsúlyt. Létrehoztuk a kiskőrösi Rehabilitációs Központot, mert ezek a gyermekek egyáltalán nincsenek a saját korosztályukkal, a saját közösségükben. A Kiskőrösön töltött négy nap után mindig feltöltődve mennek haza. Ezek a terápiák: a művészetterápia, a vízi terápia, a játékos tornaórák és a lovasterápia mind-mind nagyban hozzájárulnak a gyermekek testi-lelki gyógyulásához – mondja Takácsné Stalter Judit a kecskeméti Kisfái Lovasközpontban, miközben az éppen Kiskőrösön „üdülő” gyermekek egymást váltják a lovon.
A fiatalok mindannyian nagy csatát vívnak éppen: próbálják leplezni Mesével – a rendkívül barátságos terápiás lóval – való első, testközeli találkozásuk izgalmát. A gyermekekben több közös is van, a legszembetűnőbb most mégis az, hogy mindannyian az ismeretlentől való „félelemmel” a szemükben ülnek fel a paripa hátára, de néhány perccel később már felszabadultan, boldogan mosolyogva integetnek a társaik felé.
- Nem sétálnak körbe-körbe
Andrássy Izabella lovaskultúra-oktató 2010-ben a Petőfi Népében olvasott egy daganatos megbetegedéssel küzdő kislányról. Mint meséli: akkor döntötte el, hogy a maga eszközeivel – egyebek mellett lovaival és szaktudásával – megpróbál segíteni neki. – Kiderült számomra, hogy sok olyan ember van, akinek erre szüksége van. Ezeknek a családoknak általában nincs anyagi fedezetük a lovaglásra. Beleástam magam a dologba, így jutottam ki a bécsi egyetem állatterápiát és lovasterápiát oktató kurzusára. Sok olyan dolgot tanulok, amit még Magyarországon nem, vagy csak elvétve csinálnak.
A terápiás lovaglás – azon túl, hogy szórakoztató – rendkívül jó hatással van a gyermekek testi-lelki gyógyulására A terápiás lovaglás – azon túl, hogy szórakoztató – rendkívül jó hatással van a gyermekek testi-lelki gyógyulására
Itthon a lovasterápia legtöbbször sajnos abból áll, hogy felrakják a gyermekeket valamilyen lóra, és sétálnak vele körbe-körbe. Hát ez nagyon kevés – mondja Izabella, aki több orvos véleményét is kikérte, mielőtt bárkit is lóhátra ültetett volna. A lovasoktató – mint kiderül – nagy hangsúlyt fektet arra, hogy lovaglás közben – egyebek mellett – fejlődjön a gyermekek finommotorikus mozgása, vagy például az esetleges idegrendszeri deformitások kezelésére is kiváló hatással legyen a lóval végzett munka. Ez természetesen alapos felkészülést, rengeteg odafigyelést és előre gondolkodást igényel Izabella részéről, de ahhoz, hogy a gyermekek testi-lelki állapotában hosszabb távon javulás álljon be, ez elengedhetetlen.
- Betegek és ápolóik is feltöltődnek
– Remélem, hogy ezeknek a gyermekeknek sikerül megküzdeniük a betegséggel, sajnos a mi kislányunknak nem sikerült – néz a lovardában ricsajozó gyermekek felé Judit. – Akkor már működött az alapítvány, és azt gondoltam, hogy ha ő is annyira akarta, akkor muszáj tovább folytatnunk. Jöttek a támogatások, szerencsére soha nem kellett semmit erőltetnünk – ugrunk vissza a kezdetekhez. A kiskőrösi Rehabilitációs Központban minden második héten négy napot tölthetnek el a daganatos gyermekek. Az alapítvány – a támogatásoknak köszönhetően – saját kontójára szállítja őket lakhelyük, vagy épp a budapesti kórházak és Kiskőrös között. A szálláson és a programokon túl természetesen étkezést is biztosítanak számukra.
Mint Judit mondja: segítőhálózatuk apránként épült fel az elmúlt 12 évben, ma már több száz gyermekkel és családjukkal állnak kapcsolatban. A kiskőrösi házat gyakran meglátogatják kórházi kollektívák, nővérek is, hogy kicsit feltöltődjenek, és mosolyogva tudjanak reagálni az olykor kegyetlen hétköznapok kihívásaira. – Először a klinikán lett egy gyógytornászunk, aztán hozzákapcsoltunk segítő füzeteket, hogy már otthon is tudjanak mozgásos dolgokat csinálni. Később vittünk be gyermekpszichológust, kézműves foglalkoztatót..., és lassan felépült ez a rendszer.
Andrássy Izabella lovaskultúra-oktató és Mese. Az összeszokott páros együtt segít a rászoruló gyermekeknek.
Főleg a Tűzoltó utcai Gyermekklinikán vagyunk, hiszen ott kezelik a daganatos gyermekek 53 százalékát, de kapcsolatban vagyunk a többi kórházzal is, hiszen a kiskőrösi rehabilitációs házunkba az ország egész területéről érkeznek gyermekek. Van egy személyszállító autónk is, mely hozza-viszi a gyerekeket a kórházba vagy haza. Ez azért fontos, mert így nem kell mentőre várni, nem kell a fél országot végigbumlizni, és nem kap fertőzést a többiektől – sorolja Judit, mi mindent állított már az alapítvány a feltétlen segítségnyújtás szolgálatába, majd hozzáteszi: most készült el a kiskőrösi ház udvarában a fedett „vizesblokk”, ahol a legyengült immunrendszerű gyerekek végre a fertőzés veszélye nélkül élvezhetik a víz és a vízben való mozgás örömét.
- Közösen győzték le a félelmet
A gyermekek közben még mindig egymást váltják Mese hátán, van, aki repetázik. A ló mindegyik lovasára külön-külön ráhangolódik, aztán, mikor megvan az összhang, kezdődhet a „Mesés élmény”. Akik éppen nem lovagolnak vagy kocsikáznak a Kisfái Lovasközpont környékén, azok Masnit, a pajkos pónit simogatják. – Mindent megrág, az előbb a mankómat is betámadta – mondja viccesen dorgáló hangon a fél lábbal élő, 18 éves Kamilla, aki néhány perce szállt le a „magas lóról”.
– Miután megtaláltam az egyensúlypontot, már nagyon jó volt. Szerencsétlen lovat jól felidegesítettem, a rettegésemet átvette, de meg lehetett nyugtatni – teszi hozzá nevetve, frissen átélt lovas élményéről. Mint kiderül: egyszer, a „régi szép időkben” egy falunapon ült már lovon, de azt nem lehet ehhez hasonlítani. – Most jöttem először a kiskőrösi házba. Nagyon jó programokat szerveznek, és a társaság is nagyon jó – sorolja. A többiek is azt mesélik: nagyon jól érzik magukat mind Kőrösön, mind a Kecskemét-Kisfái lovardában, Izabella „élményterápiáján”.
Betegségükről szót sem ejtünk. Most nem fontos, hogy kinek mikor hullott ki a haja, mikor kényszerült tolószékbe... Az aznapi élményeikről beszélgetünk, ömlik belőlük a szó.
Aki éppen nem Mese hátán ült, az vagy kocsikázott a lovasközpont körül vagy Masnival, a pónival játszott Aki éppen nem Mese hátán ült, az vagy kocsikázott a lovasközpont körül vagy Masnival, a pónival játszott
Andrássy Izabella tizenegy segíteni vágyó társával együtt nemrég létrehozott egy lovas egyesületet, melynek köszönhetően az egészségügyileg és szociálisan rászoruló gyermekek – mint most az alapítvány kis pártfogoltjai – ingyen vehetnek részt lovasterápiás foglalkozásokon. Többször visszakérdezek, hogy jól hallom-e. – Igen, ha van olyan gyermek, akinek ezzel segíthetünk, akit érdekelnek a lovak, szeretne lovagolni, várjuk szeretettel. Ha valaki nem ért a lóhoz, de szeretne nekünk segíteni, találunk neki is munkát – mondja Izabella mosolyogva.
– Van olyan gyermek, aki eljött terápiára, a végén kérdezték a szülők, hogy mivel tartoznak. Mondtam, hogy semmivel. Azóta minden alkalommal hoznak egy nagy kosár almát vagy répát a lovaknak, és ez óriási dolog, nagyon nagy segítség – meséli csillogó szemmel Izabella. A kecskeméti lovaskultúra-oktató maga kereste fel a kiskőrösi székhelyű, Együtt a Daganatos Gyermekekért Alapítványt, hogy hosszú távú együttműködését, segítségét felajánlja. Ők ezt örömmel elfogadták, ezen a napon találkoztak először. Elnézve a nap végén a gyermekek ragyogó tekintetét: biztosan nem utoljára.
Zsámbóki Dóra (2011. november 25.)
forrás: petőfi népe