Aki kicsit is jártas a honi a lovas szakiroidalomban, annak számára nem ismeretlen Monostori Károly neve. Az állattenyésztéssel és állattartással kapcsolatos többezer szakmunkája igazolja hozzáértését. Ezúttal egy korabeli szaklapban publikált cikkét idézzük a neves szerzőnek.
A zab- és kukoricza ára, tekintettel arra, hogy az utóbbi az idén rossz termést igér, körülbelül egy nivón fog állani, a mennyiben jelenleg is kevés a kettő ára közötti különbség.
Daczára ennek, szóban és irásban minduntalan felmerül a kérdés, hogy nem lehetne-e a lovaknak zab helyett kukoriczát adni?
E kérdés akkor, a mikor a két eleség ára között különbség alig van, vagy éppen nincs, egyáltalán nem sok szóra érdemes, mert hiszen mélyen gyökerezik és igen helyesen a ló tartó közönségben az a tudat, hogy zab való a lónak, nem pedig tengeri.
Azonban a gyakoribb eset az, hogy a zab drágább mint a tengeri s igy tagadhatlanul nagyfontosságu az a kérdés, hogy pótolható-e lovaknál a zab kukoriczával?
E kérdésről már egész irodalom keletkezett s a "Köztelek" f. évi 63-ik számában is foglaltatik egy erre vonatkozó közlemény, melynek a jelenlegi, kiegészitője óhajt lenni.
Az utóbbi években, az időszaki magas zabárak miatt, sok gazdaságban kukoriczát etettek a lovakkal, s ott, a hol és a mennyiben kellő mértéket tartottak ebben, egész helyesen. Azt azonban, hogy a zabot teljesen kukoriczával pótoljuk, helyes és megengedhető eljárásnak mondani nem lehet. Ezt meg lehetett volna tanulni már abból, hogy a zab átlag valami 1½ % proteinnal és valami 3½ %-nyi nyersrosttal többet tartalmaz mint a tengeri, ellenben valami 6½ %-nyi légenytelen kivonatanyaggal kevesebb van benne, mint a kukoriczában, s csak zsirtartalma körülbelül egyforma – s nevezetesen nagy - mindkettőnek.
A kizárólagosan kukoricza-abrakon tartott lovak az igaz, hogy fényes szőrüek, jól táplált, telt idomuak, ha azonban munka közben figyeljük meg őket, láthatjuk, hogy élénkség, erő és kitartás dolgában vesztenek, tunyákká lesznek s feltünő könnyen és nagyon izzadnak. A nagymértékü zsirlerakodás a bőr alatti kötőszövetbe és az izmok közé, a mozgást nagymértékben megheziti, a mozgatókészülék maga a tengeri kevesebb proteinjétől kevésbé felelhet meg feladatának s az ez által feltételezett gyorsabb kifáradásnak gyakran inizület- és csontbaj a következménye.
Nem szenved tehát kétséget, hogy ily abrakolás mellett a ló téteményképessége csökken, sőt megeröltetés esetén meg is szünik, mi mellett az is észlelhető, hogy a csődörök hágókedve is lefokozódik. E dolgokra nézve a legtöbb helyen szerzett tapasztalatok megegyeznek s csak egyes kivételes esetek vannak feljegyezve a kedvezőbb eredményeket illetőleg.
Egészen másként áll a dolog, ha csak egy része pótoltatik a zabnak kukoriczával. A párisi és berlini omnibusz- és lóvasuttársaságoknál gyüjtött tapasztalatok szerint ez esetben a lovak jó kondiczióban maradnak, teljes téteményképességet mutatnak s csak tüzességük száll alább. 5-5½ kiló zabból és 3 kiló tengeriből álló napiadag a legmegfelelőbbnek mutatkozik ily lovak számára, könnyebb testüek és gyorsabbaknak azonban az ily arány alig megfelelő, nevezetesen a zab kevés és a tengeri sok. Csak télen tanácsos az adag felét kukoriczában nyujtni, a mikor t. i. a lovak kevésbé izzadnak. Ez arányon - különösen nyáron - még tul is menni, egyet jelentene a lovak energiájának akaratos csökkentésével. A zabnak igy részletben való pótlásával, a takarmányozásban való átmenet se jár veszélylyel.
Mindezek daczára, a zabnak kukoriczával való pótlása, a lényegre nézve, pénzkérdés marad. Hatásában takarmányozásának egyszerü voltában s eltartásának könynyüségében a zab jóval felül áll a kukoriczán. Midőn azonban a zab ára magasabb, mint a tengerié s ha valaki lovaitól gyorsaságot csak mérsékelt fokban kiván, bátran adhat mérsékelt mennyiségben tengerit is. Lassan mozgó igás lovaknál éppen nem áll annak semmi utjában, hogy abrakjuk nagy része kukoriczából álljon, vagy hogy zabot egyáltalán ne kapjanak; a ki azonban mégis szakszerüen kiván ebben eljárni, proteinban és növényi rostban gazdagabb s légenymentes vonatanyagokban szegényebb eleségek kiséretében fogja a tengerit nyujtani. Igy pl. 72'52 kiló tengeriben, 17'70 kiló lóbabban és 7'80 kiló szalmaszecskában körülbelül ugyanannyi tápláló anyagot kap a ló, mint 100 kiló zabban.
Persze a gyakorlat van hivatva kideriteni azt, hogy egy ilyen keverék megközelitöleg ugyanoly hatást fejt-e ki, mint a zab.
Nem lehet tanácsolni, hogy a tengeri egész szemükben etettessék mert a rágó izmakat gyorsan fárasztja annak megrágása s ennek következménye az, hogy a ló a további evéssel felhagy s igy kevesebbet vesz fel, mint kellene. De másfelől a tengeri elaprózásával sem czélszerü tulságba menni, mert a lovak az ily eleséget sem eszik szivesen s különösen a lisztes részeket ott hagyják. A legjobb tehát a magvakat csak egyszerüen megzuzni. A hozzá való zabot egész szemekben, a netán nyujtott lóbabot dara alakban czélszerü adni s mindig sok szecskával kell keverni. A száraz állapotban nyujtott zab, tengeri és szecskakeveréket a lovak rendszerint szivesen eszik s jól meg is emésztik."
Igy nyilatkozik a kukoriczának lovakkal való etetéséről egy jeles, német szakember: Dammann, s a lényeget illetőleg igy vélekedik arról ma már mind az elmélet, mind a gyakorlat embere, ha nem a kivételeket, hanem az általánost tartja szem előtt.
A kukoriczának a lovakkal való etetésére vonatkozó legujabb adatok azok, melyeket a "Köztelek" előbb idézett számában jeleztem. Az ott foglaltak kiegészitéséül a következők érdemesek még feljegyzésre.
1. Az elberfeldi lóvasuttársaság ad ardenni lovainak fejenként és napjára 6 kiló tengerit, 2 kiló zabot, 4 kiló szénát, 2'75 kiló szalmát s a zuzott abrakkal szecskát s lovai munkájával meg van elégedve.
2. A bonni lóvasuttársaság ad ardenni lovainak 4 kiló tengerit, 4'5 kiló zabot, 4 kiló szénát 2'75 kiló szalmát s szecskát az abrakkal és lovai munkájával meg van elégedve.
3. A bordeauxi lóvasut és omnibusz (valószinüleg Percheron vagy angló-norman) lovai kapnak télen 7, nyáron 5 kiló tengerit, télen semmi, nyáron 2 kiló zabot, télen-nyáron 6 kiló szénát és 0'5 kiló szalmát s a vizbe 300 gramm zablisztet és lovai munkája ellen nincs panasza.
4. A braunschweigi lóvasuttársaság ad lovainak 5'5 kiló tengerit, 1 kiló zabot, 2 kiló szénát, 4'5 kiló szalmát, 1 kiló rozsot, 1'5 kiló sörtörkölyt és rendkivül magasztalólag nyilatkozik e takarmány hatásáról.
5. A brémai lóvasuttársaság ad dán lovainak 6'5 kiló kukoriczát, 1 kiló zabot, 4 kiló szénát, 1 kiló szalmát, 0'5 kiló borsót s meg van elégedve az eredménynyel.
6. A brüsszeli lóvasut angló-norman lovai kapnak 3'5 kiló tengerit, 5 kiló zabot, 2 kiló szénát, 1'5 kiló szalmát s az eredmény ugyanaz, mint tisztán zab etetésekor,
7. A düsseldorfi lóvasuttátrsaság ardenni lovai kapnak 4 kiló tengerit, 4 kiló zabot, 5 kiló szénát, 3 kiló szalmát és szecskát az áztatott magvakkal s az eredmény ellen semmi kifogás sincs.
8. A koblenzi hasonlóképpen, ugyanoly eredménynyel takarmányozza a tengerit.
9. A - frankfurti (dán vagy ardenni) lovai kapnak 9.25 kiló tengerit, semmi zabot, 1 kiló szénát, 1 kiló szalmát és semmi kivánni valót sem hagynak fenn.
10. A hallei lóvasut dán lovai kapnak 3'5 kiló tengerit, 4'5 kiló zabot, 4 kiló szénát, 1'5 kiló szalmát és semmi hátrány se észlelhető.
11. A hamburgi lóvasuttársaság dán lovai kapnak 8 kiló tengerit, 0'75 kiló zabot, 3'5 kiló szénát, 2 kiló szalmát s szolgálatuk semmi kivánni valót sem hagy fenn.
12. A hannoveri lóvasuttársaság ad hollandi, svéd és hannoveri lovainak 4'5 kiló tengerit, 1'0 kiló zabot, 3 kiló szénát, 2'5 kiló szalmát, 1 kiló lóbabot, 1 kiló sörtörkölyt s csak akkor észlelt hátrányt, ha a törkölyt szaporitatta a zab rovására.
13. A heidelbergi lóvasut ismeretlen, de valószinüleg szintén nehéz fajta lovainak nyujt 7 kiló tengerit, 1'48. kiló zabot, 2'5 kiló szénát, 3'5 kiló szalmát s nincs panaszra oka.
14. A kasseli ad dán lovainak 8'25 kiló tengerit, semmi zabot, 3 kiló szénát, 4 kiló szalmát s az eredmény ugyanaz mint zabetetésre.
15. A kölni lóvasuttársaság ad ardenni lovainak 9 kiló tengerit, semmi zabot, 3'5 kiló szénát, 1 kiló szalmát, s meg van az eredménynyel elégedve.
16. A königsbergi lóvasuttársaság ad keletporosz és orosz lovainak 6 kiló tengerit, 1 kiló zabot, 4 kiló szénát, 2 kiló szalmát, 1 kiló lóbabot és semmi kifogása sincs,
17. A lipcsei lóvasuttársaság nyújt dán állatainak 5,5 kiló tengerit, 1 kiló zabot, 4 kiló szénát, 2 kiló szalmát, 1 kiló lóbabot s 20 év óta semmi hátrányt se lát.
18. A müncheni lóvasuttársaság ad normandiai és magyar lovainak 3 kiló tengerit, 5 kiló zabot, 2'5 kiló szénát, 2 kiló szalmát, az abrakot szecskával szárazon keverve, s jó eredményeket lát utána.
19. A prágai lovasuttársaság ad valószinüleg magyar keresztezésü lovainak 1,5 kiló tengerit, 6,5 kiló zabot s bizonyára szénát s szalmát. Hátrányokat csak friss kukoricza etetése után észlelt.
20. A stettini lóvasuttársaság nyujt dán lovainak 3'5 kiló tengerit, 3'5 kiló zabot, 4 kiló szénát, 2 kiló szalmát és 1'5 kiló borsót. Nem észlelt hátrányokat.
21. A stuttgarti lóvasuttársaság ad bizonyosan szintén petyhüdt szervezetü lovainak 5 kiló tengerit, 3'5 kiló zabot, 4 kiló szénát, 1/2 kiló szalmát, 1 kiló lóbabot ezt s a tengerit áztatva, mert szárazon kólikák fordultak elő. Az eredmény jó.
22. A trieri lóvasuttársaság ad 8 kiló tengerit, semmi zabot, 3 kiló szénát, 1'5 kiló szalmát, ardenni és kelet-porosz lovainak s az eredménynyel meg van elégedve.
23. A breslaui lóvasuttársaság nyujt dán lovainak 4'5 kiló kukoriczát, 3 kiló zabot, 2 kiló szénát, 1'5 kiló szalmát, a kukoriczát szárazon, zuzva. Az állatok gyorsabban fáradnak s kólikát is kapnak
24. A karlsruhei lóvasuttársaság nyujt 4'5 kiló tengerit, 4'5 kiló zabot, 5 kiló szénát, 3 kiló szalmát, ardenni és normandi lovainak. Az állatok nem szeretnek menni, izzadnak.
25. A poseni lóvasuttársaság ad keletporosz lovninak 4'5 kiló tenge rit, 4'1 kiló zabot, 3'5 kiló szénát, 4'5 kiló szalmát, az abrakot szárazon. Rendkivül izzadnak a lovak. El vannak erőtlenedve. Kólikát kapnak.
26. A bécsi lóvasuttársaság ad stiriai és magyar keresztezésű lovainak jelenleg 7 kiló zabot, 5 kiló szénát, 1 kiló szalmát. Mig előbb zuzott tengerit is adott szárazon, lovai a nagy izzadás folytán elerőtlenedtek.
27. A budapesti lóvasuttársaság ad 4'5-5'5 kiló tengerit, 2-3 kiló zabot, 4'5-5 kiló szénát, 1'5 kiló szalmát, a kukoriczát zuzva, a zabbal keverve és széna s szalma-szecskával vegyitve 3 adagban, t. i. reggel ½3-kor, d. e. ½ 11-kor és este ½ 7-kor. Percheron eredetü és muraközi lovai fényes szörüek, jól tápláltak, könnyen izzadnak, nem elég élénkek, a kelleténél hamarább fáradnak, kólikák, toroklobok, izületi és patabajok, influenza, gyakoriak náluk.
Az ut, melyet a felsorolt társaságok lovai bejárnak naponta 21 és 31 kilóméter között váltakozik. Legtöbbet járnak be (átlag 31 kilómétert) a budapestiek, 27 km. a poseni, 27-et a karlsruhei, 25-öt a bonni lovak. Érdekes, hogy éppen a 3 legnagyobb utat tevő lovaknál nem kedvezők az eredmények, mi mellett feltünik az, hogy a szilárdabb szervezetü állatoknál kedvezőtlenebbek, a petyhüdtebbeknél kedvezőbbek az eredmények.
A kevesebb kilométer szám felfogásom szerint arra is következtetést enged vonni, hogy a lovak (a nehezebbek, petyhüdtebbek) lassabban mozognak s igy több időt igényelnek egy bizonyos távolság bejárására, a nagyobb utat tevők ellenben (a könnyebb testüek, szilárdabbak) gyorsabban járnak, kevesebb időt igényelnek, de aztán a kukoricza etetés mellett jobban meg is viselődnek.
Talán nem tévedek, ha mindezekből a következő tanulságokat vonom le:
1. Lovaknak, melyektöl gyors mozgás, győzösség és kitartás kívántatik, a kukoricza nem való.
2. Tenyészcsődöröknek a tengeri nem jó,
3. Lovaknak, melyektől (mint például a gazdasági igáslovaktól, lóvasuti és omnibusz lovaktól) csak lépésben való mozgás vagy mérsékelt ügetésben való járás, naponta körülbelül 22 kilométernyi munkában követeltetik, a kukoricza hátrány nélkül nyujtható egy bizonyos és pedig legfeljebb a zabadagnak megfelelő, vagyis azzal egyenlő mennyiségben, zuzva és szecskával keverve.
4. Önként érthetőleg sehogy sem indokolt a tengeri nyujtása akkor, mikor annak ára épp oly nagy vagy igen kevéssel kisebb, mint a zabé.
5. Arra, hogy a kukoricza etetés eredményével az itt felsorolt lóvasuttársaságok nagy része meg van elégedve, nem sokat lehet adni, mert ez egyéni felfogás dolga s mi magyarok pl. más kivánalmakat kötünk a lóhoz, mint azon nemzetek, a melyeknek gyorsan mozgó szilárd lovuk nincs is, legalább 250 frtig terjedő árban nincs. A mivel pl. Hamburgban, Halleban, Lipcsében, Kölnben stb. gyorsaság, kitartás tekintetében megelégszenek, avval mi meg nem elégszünk s mint látjuk Bécs sem elégszik meg, daczára annak, hogy a sebes hajtás nálunk Budapesten és ott is tiltva van. Minálunk nem kedvező eredmény, ha a ló fényes szörü, husos, zsiros s élénkség nélkül, szuszogva, koczogva a maga napi 20 kilóméterét lejárja, mi nagyobb munkát, nagyobb gyorsaságot tartunk megfelelő eredménynek s e miatt a kukoricza feltétlen dicséröivé nem szegődhetünk s ugy gondolkozunk, mint a budapesti lóvasuttársaság régi jó praktikus felügyelője, a ki tapasztalatai alapján maga is azt mondja, hogy a tengeri a disznónak és ökörnek való.
De persze köti és irányítja öt is, mint hazánkban sok más lóval bibelődőt, a pénz.
Nem egy, két, hanem sok ezer forint különbséggel zárul a lótartási kiadás oly nagy állat állományoknál, mint a minők a lóvasutak, az olcsó kukoricza és a drága zab ily helyeken tehát kérlelhetetlenül a tengeri javára dől el.
A mondottak után talán immár kétségtelenül és végérvényesen kiderül, hogy habár a tengerit lovakkal feletetni általában nem czélszorü, mégis lehetnek és vannak esetek és körülmények, melyek annak ily czélra való felhasználását indokolttá teszik.
Monostori Károly
1894. november 3.