Bábolnai ménes

 

Csekonics Józsefet a mezőhegyesi ménes vezetése mellett megbízták a hadsereg és a császárváros Bécs hússal való ellátásával. A mezőhegyesi ménesbirtok vezetése az alapítást követő években egyre nehezebbé vált a gyarapodó állatállomány elhelyezése miatt. A ménes parancsnoka, Csekonics József, a probléma megoldásaként egy új ménes létesítésére tett javaslatot, ami részben a lótenyésztés fejlesztését szolgálná, részben pedig a Budáról Bécsbe lábon hajtott vágómarhák pihenőállomásaként működne. Ezért keresett az úgynevezett marhahajtó út mentén egy helyet, ahol az ökrök súlya még gyarapodhat Bécsbe érkezésük előtt és egyúttal fiókménesnek is megfelel. E célokra legalkalmasabbnak a Mészárosok útja mentén fekvő 6600 kataszteri hold kiterjedésű bábolnai birtokot találta. Így került sor 1789-ben a gróf Szapáry József birtokát képező bábolnai birtok megvételére 450000 arany forintért. A császár 1789. június 24-én adta ki a parancsot a mezőhegyesi ménes fiókintézetét képező Bábolnai ménes átvételére. A ménes állománya kezdetben a mezőhegyesi ménes által átadott magyar, erdélyi lovakból állt. Emellett moldvai, cserkesz, valamint holsteini és mecklenburgi kancák voltak a ménes alapító kancái.

 

A bábolnai ménesbirtok az 1806. október 29-én kelt rendelet értelmében vált önálló parancsnoksággal működő ménessé. Határozott tenyészirány kialakítására 1816-ban nyílt lehetőség, amikor a császár megfogalmazta azon elvárását, hogy Bábolna legyen a legnemesebb ménes, amely abban az időben az arab tenyésziránnyal valósulhatott meg. A ménesben innentől kezdve arab telivért és félvért tenyésztettek. A méneket kezdetben kereskedőktől és magántenyésztőktől szerezték be. Így került a méneshez Siglavy Gidran (1816), a gidrán fajta alapító őse, valamint a kancacsaládalapító 74. Tiffle nevű kanca. A jobb minőségű tenyészanyag beszerzésének reményében indult útjára 1836-ban Herbert Ede őrnagy vezetésével az első lóvásárló expedíció keletre. Ezzel az expedícióval vásárolták meg a Koheil-Siglavy törzsből származó, Shagya nevű almázott mézszürke mént, mely a bábolnai arab fajta, a shagya-arab, névadója volt. Az 1848-49-es eseményeket megelőzően 1843-ban indítottak még egy expedíciót, ezúttal Egyiptomba, de ez kevésbé volt sikeres. Bábolnán 1848-ig sikerült kialakítani egy nagyszámú és minőségében kiváló arab ménest. A forradalom és a szabadságharc eseményei azonban Bábolnára is hatással voltak. A háborús pusztítás elkerülése miatt 1849. április 22-én Grazba menekítették a ménest és csak 1850. februárban szállították haza Bábolnára. Az abszolutizmus időszakában két jelentősebb szíriai expedíció révén a ménes további kancákkal és olyan kiváló ménekkel gyarapodott, mint Dahoman, Gidran-El Bedavi és Aghil Aga.

 

A kiegyezést követően 1869. január 1-én Bábolna a magyar állam tulajdonába került és ettől kezdve a Földmívelésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozott.

„Az 1869. évben átvett lótenyésztési intézetek között csakis a bábolnai ménes anyagáról lehet azt állítani, hogy az nem részesült azelőtt ama megfelelő tartásban és ápolásban… Másrészt tagadhatatlan hogy egy körülmény dúsan pótolta az észlelt hátrányokat… a bábolnai ménesben ugyanis az arab vér volt képviselve…” (Vadász és Versenylap 1893)

Bábolnán 1869-ben egy új korszak kezdődött. A Földmívelésügyi Minisztérium lótenyésztéssel foglalkozó bizottsága felülvizsgálta az átvételkor a ménesintézetet és megállapította, hogy a lóanyag minőségileg kifogásolható. A bizottság a ménes céljaként a tiszta arab fajta tenyésztését határozta meg. A ménesben innentől kezdve szigorú tenyésztési és szelekciós munkát folytattak, a lovakat teljesítményvizsga alapján osztályozták. A kiselejtezett lovakat a budapesti Tattersaalban évenként ősszel megtartott országos vásáron értékesítették. A megmaradt lóállomány képezte az alapját a további arab tenyésztésnek. A kitartó és fáradságos munka eredményeként a ménes egységes jellegűvé vált. Gazdasági okok miatt azonban 1875-ben a bábolnai ménest a kisbéri méneshez csatolták és egészen 1883-ig a kisbéri ménesparancsnok irányítása alatt állt. A rövid időszak alatt is tovább folytatódtak az Egyiptomba és Szíriába irányuló expedíciók. Miután Bábolna pár év alatt elsajátította a kisbéri termelési eljárásokat és stabilizálta gazdaságát, ismét önállóvá válhatott.

„Végre győzött az az erős kéz, mely állami lótenyésztésünket vezeti, megmaradt, s a haladás soha nem várt magas fokát érte el Bábolnán az arab vér;… jó a bábolnai ló…” (Vadász és Versenylap 1883)

 

A ménes szorosan vett ellátószemélyzete 7 tisztből és 173 fős legénységből állt. A ménesbirtokon további 258 fő dolgozott, emellett idénymunkások. A bábolnai ménes a kor egyik legmodernebb gazdaságává vált. A legújabb mezőgazdasági technológiával rendelkezett mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés területén. A birtok nemcsak eltartotta a ménest, hanem nyereséget is termelt. Ez a kiváló gazdasági teljesítmény szolgált a tenyésztői sikerek hátteréül. Az első igazi sikert az 1878-as párizsi világkiállítás hozta meg. A magyar királyi állami méneseket 500 frank értékű aranyéremmel jutalmazták. A kiállításon nagy népszerűségnek örvendett a Jussuf nevű arab telivér mén és az arab félvérek.

 

O'Bajan szürke arab telivér kanca. 1890-ben született Bábolnán, apja O'Bajan, a Fadlallah által importált eredeti arab fekete mén, anyja 81. Koheila, szintén importált eredeti arab kanca. A kép a német Sankt Georg című újságban Rudolf Rudovski-nak az 1900-as párizsi világkiállításról szóló cikkében jelent meg, Hecker Walter bocsátotta rendelkezésünkre.

 

Az 1880-as évek közepétől az állami beruházások és az expedíciók fellendítették a tenyésztést. Az expedíciók az arab származású Fadlallah El Hedad Mihály vezetése alatt egyre eredményesebbek voltak. Így például 1885-ben sikerült megszereznie a híres O-Baján nevű fekete arab mént, amely rendkívül eredményes volt a ménesben. Az 1900-as párizsi világkiállításon O-Baján-6, arab telivér mén első helyezést ért el, Koheilan I bábolnai arab törzsmént és 88 Shagya VIII bábolnai arab fajta törzskancát pedig különdíjjal jutalmazták. Az expedíciók vezetője sikereinek és szakértelmének elismeréseként 1899 és 1913 között a ménes parancsnoka volt. A ménes ebben az időszakban élte virágkorát. Fadlallah El Hedad Mihálynak meghatározó szerepe volt a törzsanyag kiválasztásában, a megfelelő takarmányozási és tenyésztési eljárások kialakításában. Parancsnoksága alatt olyan kiváló példányokkal gazdagította Bábolnát, mint Siglavy Bagdady, és Mersuch törzsalapító mének, valamint 216 Semrie családalapító kanca. A ménes állományának gyarapodása maga után vonta az infrastruktúra modernizálását, új istállók épültek, a farkaskúti (1899) és a túzokerdői ménesistálló (1901), és ezzel egyidőben az ivóvizet is bevezették a lovakhoz. A lótenyésztés aranykorában a bábolnai ménes tenyésztői munkájával jelentősen hozzájárult a köztenyésztés minőségének javulásához, hiszen „…a nép kezében levő tenyészanyag túlnyomórésze keleti származású…” volt. (Vadász és Versenylap 1893)

 

Az első világháború idején a ménes nem szenvedett veszteségeket, azonban a mezőhegyesi méneshez hasonlóan a román megszállás áldozatául esett, összesen 201 lovat hajtottak el.

 

„Vér, mint minden arab lóban, úgy a bábolnaiakban is a lehető legjobb van, minden mozdulatuk élénk, csupa tűz, s e mellett oly engedelmesek, oly szelidek, hogy a velök való bánás, munkához szoktatásuk alig jár nehézséggel; de amiben a rokon fajbeli többi lovaktól eltérnek: az menési módjuk és képességük,… nagy tért ölelő igen szép vágtatás az…” (Vadász és Versenylap 1883)

 

A ménes részletes történetére vonatkozóan az olvasó figyelmébe ajánljuk Hecker Walter: A bábolnai arab ménes című kiváló munkáját.

 

A bábolnai ménes parancsnokai a lótenyésztés aranykorában:

 

Forrás: Marton Melinda: A bábolnai ménes története a lótenyésztés aranykorában (1869–1914). In: Lovas Nemzet XVI. évfolyam 6. szám, (Szerk.): Király Éva, Pécs, 2010. június