Egy szemtanú képekben örökítette meg az utókor számára az Ördöglovas bravúrjait. Ez Johann Gottlieb Prestel (1806-1858), müncheni festőművész volt. Prestel gróf Sándor Móric legszűkebb környezetéhez tartozott, Diettrich medicussal együtt. Az ördöglovas Anonymusa, Eckermannja ő, aki azonban nem betűket rajzolt, nem a tollat forgatott, hanem képeket festett, mint egy modern krónikáshoz illik. Lovakat különben is könnyebb festeni, mint lovakról írni. A lovak lényében van valami megközelíthetetlen, örök ismeretlen. Azért sem írt még soha senki róluk úgy, mint például a kutyákról.
Prestel maga is jó lovas volt, szenvedélyes hajtó és vadász. Végigkísérte a grófot életének azon a szakaszán, amikor a híres kalandok lejátszódtak. Mellette lovagolt, mellette ült a hatosfogatban, együtt vadásztak és a derék Prestel inkább hűséges, mint művészi ecsetjével megfestett minden jelenetet, minden mozzanatot, ami főúri barátja változatos pályáját megelevenítheti az utókor előtt. Így született háromszáz bravúr kiválasztásából a "Sándor Album". Sok feljegyzés bizonyítja, hogy Prestel nem igen túlzott képein. Ezt megerősíti Metternich Paula hercegnő is:
" Minden, ami a Sándor Album lapjain szerepel, az élő valóságot örökíti meg. Atyám két legjobb barátja, gróf Clamm-Gallas Eduárd és gróf Pálffy Móric gyakran hangsúlyozták előttem, hogy a festő nem túlzott, sőt inkább tompítani igyekezett a tényeket."
A Sándor Album nemcsak az Ördöglovas, hanem az ősi magyar lovas-sport aranykönyve, akkor is, ha gróf Sándor Móric nem az iskola-lovaglást tartotta ideáljának. Korának egyik tekintélyes lovasszakértője így jellemzi őt:
"Sándor grófot aligha lehet elegáns lovasnak nevezni és semmilyen körülmények között sem szabályos-lovas. Lovagló-iskolai előképzettségének hiányát sokszorosan pótolja teljesítményeinél a rettenthetetlen bátorság, mely abban csúcsosodik ki, hogy sem a maga, sem a lova bőrére nincs tekintettel. A lovaglás művészete sem érdekli. A rögtönzött bravúr izgatja, a kaland, a rendkívüli élmény, amit a nyereg nyújt, sőt amit a ló nyújthat. Gyakran ugyanis lova a kezdeményező, ha szembe kell nézni a veszedelemmel, vagy menekülnie kell előle. A gróf, aki vasakaratát rátudja kényszeríteni lovára, - még olyan áron is, hogy a paripa belepusztul - természetes könnyedséggel fogadja, ha lováé az iniciatíva. Tudománya nem a szó szoros értelmében vett lovasművészet, egészen más valami! Fantáziával vegyült kalandhajszolás, rettenthetetlen akaraterővel párosult elszántság, a lehetetlenség megkísérlése, sőt megvalósítása: olyasmi, amire e sportnak úgynevezett művészi álmukban sem mernek gondolni. Mindezt pedig oly született adottság, oly szív és vérmérséklet segíti a grófnál diadalra, amire csak egy lehet a magyarázat: az ember öt érzékén felül egy hatodikkal bír, amely által bűvös hatalmában tartja a lovakat."
Az utolsó szavak már-már azt jelentik, hogy gróf Sándor Móric démonikus erővel uralkodott a lovakon. Holott olyan nincs. De van Istenadta lovastehetség, amit az állat is megérez, ha nyergében olyasvalaki ül, mint az ördöglovas volt.
(Részlet Lestyán Sándor: Ördöglovas c. könyvéből.)
Sándor Móric (1805-1878) vakmerő lovas-, úszó- és vadászteljesítményeiről híres. Johann Erdmann Gottlieb Prestel német tájkép- és állatfestő volt, és az 1850-es évektől kezdve udvari festőként Bécsben működött. Gróf Sándor Móric őt választotta ki lovas bravúrjainak megörökítésére. A festőt munkája közben nemegyszer fenyegethette életveszély, amint azt a bemutatott jelenet is bizonyítja. A gróf ugyanis a meredek szélére érve - utasai legnagyobb rémületére - eldobatta a gyeplőt kocsisával, mondván, hogy a jól idomított, okos lovai ugyis vigyáznak majd a maguk és az utasok életére. Prestelnek Sándor Móric lovasmutatványairól készített vízfestményei albumok formájában is megjelentek Mainzban.
Sándor Móric Johann Erdmann Gottlieb Prestel rajza
Gróf Sándor Móric vakmerő kocsizása. Olaj, vászon, 68 x 89 cm. Történelmi Képcsarnok, Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
