Az én fogathajtó bajnokom

Kuli Sándorral jó egy évtizede találkoztam egy lovas rendezvényen, ahol a Magyar Lovas Kör akkori elnöke, Pajlócz András hívta fel a figyelmemet a bakon ülő idős emberre. Beszélgetésünkből interjú kerekedett, amely annak idején megjelent nyomtatásban a Lovas kalendárium hasábjain. Aztán évekkel később megakadt a szemem egy híren: Kuli Sándor emlékversenyt rendeznek Mezőcsáton, immár nem is először. Kis utánjárással egy emléklapra bukkantam 2011-ből, amelyet az első emlékverseny alkalmával adtak ki. Így aztán utólag már fotó is lett az egykori riporthoz és a Lovas kalendárium internetes kiadásában már ezzel kiegészítve jelenhet meg.

Kuli Sándor hobbija a fogathajtás. Az idősebb generációhoz tartozik, azok közé, akik még a családi portán tanulták a lovazást és a fogatolás tudományát. Nem sportot, nem sportágat választottak maguknak, hanem életmódot. Nem egyszerűen csak megtetszett nekik a kocsizás és a hajtás, hanem belenőttek, miközben aprócska gyermekből szakállasodó ifjúvá cseperedtek. Az öreg szavaiból irigylésre méltó életöröm árad. A saját maga által kitűzött célok megvalósításának öröme. S az örökifjúvá varázsoló sikerélmény.

Kuli Sándor talán azt sem tudja, hogy milyen nagy sportember. Nem is vágyik profi babérokra, nem akar meggazdagodni sportos tudományából. Csak szeretné megmutatni magát, s főként: a fogatát. A kocsit és a belevaló lovakat. Nem a huszonegyedik század menedzserek által megcsinált bajnoka és modern olimpikonja ő. Sokkal inkább a mély gyökerű, emberarcú sport képviselője. És csak remélhetjük, hogy nem az utolsó mohikánja.

Kit érdekel, hogy ez az ember nem az egész ország és nem az egész világ legjobbjait utasítja maga mögé  kínkeserves, izzadságszagú, vérverítékes nagy viadalokon! Nem szerződött gladiátornak, jól tudja: nem neki szól a himnusz és a zászlófelvonás a világversenyek pompás díszelőadásain. Minderre nem is vágyik, nem érdekli, mert idegen számára. Csak szeretné megmutatni, amit tud. És amit a lovai tudnak, mert megtanította nekik. Mert képes volt legyőzni a tudatlanságot és megtanult valamit, amitől szebb a világ.

Mindezekért csak irigyelhetjük Sanyi bácsit, akinek szavaira érdemes odafigyelni fiatalnak és idősebbnek egyaránt.

- Nagyapámnak és édesapámnak is nagyon erős kötődése volt a lovakhoz. Még a honvédségnél is huszárként tevékenykedtek. Így aztán nem is csoda, hogy én is magamban hordom a lovak szeretetét. Hét-nyolc éves lehettem, amikor kerékpár ülésből csináltam nyerget és rászereltem a lóra, majd odavezettem egy útszéli kilométerkőhöz és felültem rá...

- Már nagyobb voltam, amikor édesapám mellett ültem a kocsin és ő ideadta a szárat a kezembe, hogy hajtsak én. Persze a lovak észrevették, hogy gyengébb kezekben vannak és hamarosan megindultak vágtába. Végül apám belenyúlt a szárba és szépen lecsillapodtak a lovak...

- A jó fogat összeállításához sok idő kell, sok tréningre van szüksége a lovaknak, s mindez napi munkát igényel. Eközben alaposan meg kell figyelni, hogy mire képes a ló. A számára lehetetlent nem fogja megcsinálni. Csak minden szempontból alaposan megismert, a viselkedésüket, jármódjukat és egyéb tulajdonságaikat kipróbálva és kiismerve lehet a lovakból jó fogatot összeállítani...

- Az ember hajtási stílusa a kezén keresztül valósul meg. A kisujj mögé kell venni a szárat, mert ott finomabban tudja a kisebb rezdüléseket is érzékelni az ember a fogat irányításakor...

- Az a jó ló, akit egyik jármódból a másikra gyorsan át lehet állítani. Díjhajtásnál különösen fontos ez, mert ha nem sikerül pillanatok alatt váltani, például lépésről ügetésre vagy fordítva, súlyos hibapontokat kap a versenyző...

- Nem panaszkodom, versenyzői pályafutásom alatt általában sikerült dobogós helyet elérnem, voltam megyei első, második és harmadik helyezett is. A lovaimmal nagyon meg vagyok elégedve, csak lassan eljárt felettük az idő. Az otthoni munkákat, egy-egy lagzit vagy szüreti felvonulást még jó kedvvel végig csinálunk, nagyon jó természetű, nyugodt lovak. Az idősebbik, a Gyémánt, már elmúlt tizenkilenc éves, de ez nem látható rajta, még mindig fiatalos a mozgása. Szépen megy előre és hátra is, és maratonban is jól teljesít...

- Szeretnék még új fogatot összeállítani. Nagyon nehéz jó fogatot felépíteni, ezért is maradtam el már két éve a komolyabb versenyzéstől. Mert olyat szeretnék, amely mindenben megfelel az elképzeléseimnek, olyan jó jármódú, menős lóra gondolok, akivel a megszokott eredményeimet továbbra is elérhetem...

• BALOG LÁSZLÓ