A lótörvény hatása: bezárhatnak lovardák

Nehéz helyzetbe kerülhetnek, akár meg is szűnhetnek a kisebb lovardák, ha jelenlegi formájában érvényben marad a Nemzetgazdasági Minisztérium rendelete. A szabályozás szerint ugyanis a jövőben legalább öt lovat kell tartaniuk a lovas szolgáltatást végzőknek, s az állatoknak komoly követelményrendszernek is meg kell felelniük. Nullás – vagyis ismeretlen származású – és sütetlen – vagyis zugfedezett – lovakat például egyáltalán nem használhatnának. Emellett a Vidékfejlesztési Minisztérium is kiadott néhány hónapja egy rendeletet, mely szerint be kell jelenteni minden ló tartási helyét, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal pedig a lovakra írt ki új bejelentési kötelezettséget, holott a lótartás nem engedélyköteles. A három szigorítás együtt sok lovas szakember szerint már inkább árt, mint használ az ágazatnak.

– Attól, hogy egy ló nullás, még lehet vele eredményesen dolgozni, versenyezni – mondta ifjabb Kiss János, a kaposvári Korona Lovassport Egyesület egyik vezetője. – Akkor is lehet nullás egy ló, ha a karámban egy olyan fiatal mén akad össze egy kancával, melynek nincs fedezőengedélye. Ettől azonban az utód még nem lesz eleve használhatatlan. Cseppet sem mellékesen, a lovaknál rengeteg múlik a nevelésen.

A Gyertyános-völgyi egyesületnél tizenkilenc lóval dolgoznak, s egyik állatot sem érinti a szigorú rendelet, melynek jellemzően a kisebb lovardák lehetnek kárvallottjai. Jellemzően ugyanis ezekben dolgoznak zugfedezett állatokkal. Ha viszont ezeket ki kellene zárni a munkából, lehúzhatják a rolót. Nem véletlen, hogy a szabályozás ellen komoly aláírásgyűjtés indult – eddig több mint tízezren támogatták a petíciót –, s az országgyűlésben is akadt képviselő, aki enyhítést javasolt. A fideszes Kucsák László javaslata alapján csak az öt évesnél fiatalabb zuglovakra vonatkozna a rendelet, s rájuk is csak 2015-től.

– Aki valóban komolyan akar ebből élni, azoknak minden lova bélyegzett vagy csipezett és vezetett a származása – folytatta ifjabb Kiss János. – Viszont a lovardák bértartással is foglalkoznak, s kérdés, mi lesz azzal a lóval, mely nullás. És eleve, miért ne tarthatna bárki nullás lovat? Értem a kezdeményezés lényegét, s egyet is értek vele, hogy legyen nagyobb rend az ágazatban, de ne ilyen drasztikusan húzzák meg a határokat.

Abszolút egyetértett a vele egy a Balaton környékén lovardát üzemeltető kollégája is. Az istállótulajdonos úgy vélte, valóban szükség van bekeményíteni az ágazatban, ám nem feltétlenül az állatokkal kellene kezdeni a rendcsinálást: az országban ugyanis rengeteg lovarda működik szakképzett lovak és oktatók, edzők nélkül, s utóbbiak több kárt okoznak, mint a nem lepapírozott lovak.
– Főként, hogy kis utánjárással, ha nem is egyenes úton, de lehet megfelelő iratokat szerezni egy lónak – jegyezte meg az észak-somogyi lovarda tulajdonosa. – Kap például egy érvénytelen csipet, s az ellenőrzésnél széttárja a kezét a gazda, fogalma sincs, mi történt, hiszen csipelték az állatot. Vagy kap egy újraírható csipet, melyre egy idő után rátöltik egy másik ló adatait. De egy hamis útlevelet sem olyan komoly munka elkészíteni.

A lóútlevél ugyanis egy egyszerű kis füzet, melyben kép nincs az állatról, hanem egy sematikus ábrán jelzi a papírokat kitöltő állatorvos a ló legfontosabb ismertető jegyeit – esetleges foltjait vagy a sütés helyét – elvileg a születéstől számított fél éven belül. Ha az állat hat hónapos koráig ez elmarad, utána már csak DNS-tesztet követően lehetne kiállítani az iratot. Melynek hiányában az állatorvos hivatalosan nem is láthatta el az állatot – csak életveszély esetén –, vezetni kell a füzetben a kezeléseket, a gyógyszereket, melyeket az állat kapott, s a háromévente esedékes vérvizsgálat eredményét is. A lóútlevelet a ló pusztulása, illetve külföldi eladása után le kell adnia a tulajdonosnak az állatorvosnak, illetve adott esetben a vágóhídnak. Elvben, ugyanis ezt a szabályt sokan nem tartották be eddig, s így fordulhat elő, hogy akad olyan vélekedés, hogy Magyarországon valamivel több mint százezer lóútlevél létezik, noha a lóállomány alig hetvenezres, s utóbbi negyven százalékának nincs semmiféle papírja. A különbözet pedig jól mutatja, hogy akad elegendő „elfekvő” papír a zugállatok pedigréssé tételére. A papír nélküli állatok nagy száma pedig a vágóhidakon okozhat gondot, főként feketevágás esetén.

– Ilyen pontos számokat nem hallottam, de ez is mutatja, tényleg gondok vannak az ágazatban – mondta ifjabb Kiss János. – Csak szerintem kellett volna valamiféle átmenetet biztosítani, nem is elsősorban a lovardák, sokkal inkább az állatok miatt. Hiszen ne feledjük, élőlényekről beszélünk, melyeket szeretnek a gazdáik. Akiket nem kényszeríthetünk rá, hogy mondjuk a tizenöt éves nullás lovat vigyék vágóhídra, mert hivatalosan többet nem lovagolhatnak vele...
Megoldást jelenthet például egy olyasféle könnyítés, hogy a zuglovat egy fedeztetési engedéllyel rendelkezővel szaporítják tovább, a csikójuk már kaphat csipet és papírokat, vagyis használhatják a lovardák. Így, ha a jelenleginél hosszabb idő alatt is, de sikerülhet visszaszorítani a zugtenyésztést, s megfelelő keretek közé szorítani a hazai fedeztetést és szaporítást, s kizárni az ismeretlen származású lovakat.

• Átmeneti idő alatt kellene kivezetni a nullás lovakat a rendszerből

- Jó a minisztériumi rendelet irányvonala, hiszen valóban a minőségibb lótenyésztés irányába kellene elindulni – felelte megkeresésünkre Kassanin Milán, Baranya és Somogy lótenyésztési felügyelője –, a cél, hogy a tenyésztés szabályszerű, követhető módon történjék, s visszaszorítsák a zugtenyésztett lovakat.
A felügyelő túlzónak tartotta a cikkben említett adatot, mely szerint a hazai lóállomány negyven százaléka nem rendelkezik megfelelő papírokkal, ugyanakkor hozzátette, valóban sok lovarda dolgozik nullás lovakkal.
- Alapvetően persze ezek is alkalmasak a munkára – magyarázta –, ám az ágazatban mindenkinek az az érdeke, hogy egyenes és oldalági irányba is követhető legyen a lovak vérvonala, s ne teljesítményigazolás nélküli ménektől származzanak a csikók. Lehet dolgozni a nullás lovakkal, csak éppen hosszú távon negatívan befolyásolják az ország lótenyésztését. Kompromisszumra lenne szükség, hosszabb átmeneti időre, míg a nullás lovakat kivezetik a rendszerből, s a megfelelő átfutással megoldódna ezeknek az állatoknak a sorsa is. A tenyésztést kell erősíteni, de meg kell találni az ismeretlen származású lovak helyét is a rendszerben.
A fedeztetés amúgy nem olcsó dolog, egyedenként és fajtánként változik, egy átlagos ló egyszeri fedeztetési díja 28 ezer forint, ám a külföldről behozott, jó vérvonalú mének spermája esetében az összeg akár hétszámjegyű is lehet.

• Vas András - SONLINE
• 2014. január 9.