Jó lovat csak úgy lehet nevelni, ha állandóan, de különösen fejlődésének első ideje alatt megfelelően takarmányozzuk. A csikó fejlődése a táplálásától függ, tehát arra nagy gond fordítandó s annál nagyobb, minél fiatalabb a csikó, mert legnagyobb a fejlődése - az első évében. Így például a jól táplálkozó belga csikó az első hónapban születési súlyát megkétszerezi, az első év végére pedig megnyolcszorozza, Az első évben elkövetett mulasztás a táplálásban tehát vagy egyáltalában nem, vagy csak nagy áldozatok árán tehető jóvá.
A csikó életének első három hetében csupán az anyatejből él, folyton az anyja körül tartandó tehát, hogy akkor szophasson, amikor jól esik neki. Ha a kancának nem volna elég teje, vagy ha elhullik, a csikót vagy oly kancához vigyük, amelyiknek esetleg eldöglött a csikaja, vagy ilyennek nem létében tehéntejjel neveljük föl. A kanca az idegen csikót nem vállalja szívesen, azért úgy célszerű eljárni, hogy első lábát fogassuk föl, amíg a csikó szopik s a kanca fejét fordítsuk hátra a csikó felé. Ezen eljárás többszöri ismétlésével a kanca végre megtűri és megszereti az idegen csikót.
Ha nem volna dajkául használható kanca, akkor nem marad egyéb segítség, mint a csikót tehéntejjel fölnevelni; ez azonban nem pótolhatja a kancatejet teljesen, mert összetétele lényegesen eltér a kancatejtől.
A tehéntej több zsírt és fehérjét tartalmaz s keményítőértéke, vagyis tápláló érteke nagyobb, mint a kancatejé, de viszont ezen utóbbi több cukrot tartalmaz és hígabb. A frissen fejt vagy tőgymelegre melegített tehéntejet tehát kevés, körülbelüli 1/3 résznyi langyos vízzel keverni s literenként 1-1½ darab kockacukrot hozzáadni célszerű s ezzel itatjuk vagy mesterséges tőgyből szoptatjuk a csikót. Tehéntejjel is föl lehet így nevelni a csikót, ezt azonban mindig megsínyli; a tehéntejből 6-9 litert számíthatunk napi adagnak.
Háromhetes korától kezdve a csikó elé zabot kezdetben zúzva, majd egészben és finom széna teendő, hogy azokból a csikó tetszése szerint ehessék. Ha a kancával együtt van a csikó, a kanca a boxban szabadon van, akkor a csikó jászlát lécekkel kell oly sűrűn beszegezni, hogy a csak a csikó feje férjen a lécek közé, de nem az anyjáé is, mert különben ez eleszi a csikó elől a takarmányt. A zab- és a szénamennyiséget illetőleg úgy számíthatunk, hogy az elválasztásig naponként annyiszor fél kg, kg zabot és fél kg, szénát kapjon a csikó, ahány hónapos, így a három hónapos csikó 1½ kg. zabot és ugyanannyi finom szénát kaphat. A hidegvérű csikó több testet nevel, mint a vérbeli csikó, annak tehát a zabon kívül borsó – vagy babdarát, esetleg lenmagot is szükséges adni, ami az első év végéig 1-1½ kg,- ig is föl mehet. Fő az, hogy sohase éhezzék a csikó, ne különösen a hidegvérű, mert ez csak bő táplálás mellett tudja azt a súlyos testet növelni, amit a hidegvérű lótól megkívánunk.
A lovat a természet mozgásra teremtette az egész alkata ezt a rendeltetést szolgálja, de ennek a hivatásnak csak úgy tud megfelelni a ló, ha születésétől fogva eleget mozog. Azért a csikót 8-10 napos korától kezdve mozgáshoz kell szoktatni, ami csak előnyére válik. Legcélszerűbb a kancát könnyebb munkára használni s ilyenkor a csikó is vele menjen, föltéve, hogy az idő arra alkalmas. Ez azonban nem mindig lehetséges, mert pl. városba vagy vásárra nem vihetjük el a csikót.
Ekkor szem előtt tartandó, hogy eleinte csak rövid időre hagyjuk magára, 2-3 órára, később mikor már nemcsak tejjel él a csikó, hosszabb időre is magára maradhat.
Öt hónapos korában a csikót elválaszthatjuk az anyjától; akinek a kancájára azonban nagy szüksége van, az négy, sőt három hónapos korában is elválaszthatja a csikót, ilyenkor azonban jó a csikónak még pár hétig naponként 3-4 liter tehéntejet adni, ugyancsak célszerű ennyi tejet adni akkor is, ha a kancának kevés a teje, Az elválasztásnak fokozatosan kell történnie, hogy se a csikó, se a kanca ne igen érezze meg, azért eleinte ritkábban szoptatjuk a csikót, például ha a kanca kijár munkára, akkor csak reggel, délben és este szoptatjuk, a kancával pedig erősen dolgoztatunk, hogy teje elapadjon, később csak reggel és este s végül csak egyszer szoptatjuk a csikót, majd más istállóba visszük, hogy az anyját ne lássa.
A választott csikó takarmányozásánál az abrak a fő, mert a csikó az első évben fejlődik legerősebben úgy súly, mint nagyság tekintetében, később a növekedés fokozatosan csökken. Ezért az első évben legalább 3 kg. zabot kell adnunk naponként a csikónak az elválasztás után, sőt magas félvér vagy telivéreknek ennél többet, úgy, hogy az utóbbiaknak a zabadagja az év végéig 5 - 6 kg. - ig is szaporítható; a második évben a közönségesebb csikóknak 1½ -2 kg., a nemesebbeknek 3-4 kg. zab adható, míg a harmadik évben a használatra vagy tenyésztésre fölnevelendő csikó már nélkülözheti a zabot, míg a telivér csikó ilyenkor már tréningbe kerülvén, mint versenyló abrakoltatik. A zabot csak egészben célszerű etetni a csikóval s több részletben, naponként négy-öt részben adjuk eléje.
Hidegvérű csikókkal zab helyett lóbabot is etethetünk, ez fehérje-dús abrak lévén, sok izmot termel s a csikó gyorsan nő tőle. A zabadag felét ezeknél pótolni lehet még malátacsirával, lenmagpogácsával, búzakorpával akként, hogy a csikó napi abrakja 3-4 kg. keverékabrak legyen, amelynek a fele lehetőleg zabból álljon; néhol tengerit is adnak a csikónak, ez azonban nem helyeselhető, mert inkább csak hizlal, mint izmokat termel, helyette jobb az árpa, de a zabot ez sem helyettesítheti tökéletesen.
Nyáron a csikót legelőre hajtjuk s ez igen fontos, mert a csikónevelés nem nélkülözheti a legelőt, ott kapja a friss levegőn való szabad mozgásban az acélos izmokat; még a hidegvérű csikó is megkívánja a legelőt, de ez mégis könnyebben fölnevelhető legelő nélkül zöldtakarmányon és kifutóban, mint a vérbeli csikó. Május elején kerülhet ki a csikó a legelőre s éjjel-nappal kint maradhat. Ilyenkor azonban a legelőre egyik oldalán nyitott félszert kell elhelyezni, ahová a csikó behúzódhassék, ha árnyékot vagy védelmet keres. Melegben többnyire a félszer alatt tölti a csikó a nappalt s éjjel legel.
A csikónak nem mindegy, hogy milyen legelőre hajtjuk. A hidegvérű csikó csakis a buja növésű legelőkön fejlődik jól, azért a hidegvérű lótenyésztés hazájában, Belgiumban már 3-4 hónapos korában baltacimlegelőre kerül, ahol egész nap tetszése szerint legelhet, de az első évben a legelő mellett az emlitett 3-4 kg. keverékabrak adagját is megkapja, sőt a gyengébb csikó még néhány liter lefölözött tejet is, csak így fejlődhetik olyanná, hogy már kétéves korában munkába, 2½ -3 éves korában pedig tenyésztésre fogható. Ha nincs alkalmas buja legelő, akkor a hidegvérű csikót inkább baltacim, lucerna, lóhere vagy zabosbükköny zöldtakarmánnyal és az említett abrakkal tartsuk és kifutóban mozgassuk, míg a második nyáron inkább az abrak elhagyásával csakis zöldtakarmányon tartsuk, minthogy silány legelőre hajtva csenevész legyen.
A vérbeli lovak csikói a száraz, dombos fekvésű, finom, apró füvű legelőn nyerik az őket jellemző szikár, szilárd testformát, de a legeltetés alatt is meg kell kapniuk az első évben a 3 kg. vagy több zab adagot, a másodikban pedig a 1½ -2 kg.-ot, míg a harmadik s negyedik évben abrakot nem szükséges adni.
Az abrakot a legelőn élő csikó a félszerben lekötve, vagy ha közel az istálló, ott kapja; ugyanitt kaphat zöldtakarmányt is, ha gyenge a legelő. A legelőnek tehát beleszólása van a tenyésztendő lófajta megválasztásába. A csikólegelőre borjukat is célszerű járatni, mert a csikó sok füvet elhagy legelés közben s így az kárba vesznék, a legelő pedig elgyomosodhatnék. Reggelenként kevés szalmát is jó adni a csikónak, így nem legel oly falánkan, másrészt a sok vizenyős takarmányt ezzel ellensúlyozhatjuk.
Télen a csikót istállóban szénán és abrakon tartjuk. A vérbeli csikóknak az első télen 3-4 kg. zabot és 6-7 kg. réti, baltazim-, here- vagy lucernaszénát, míg a második és harmadik télen 3 kg. abrakot, ami a közönségesebb csikóknál felerészben árpa-, illetve ½ részben borsó- vagy lóbab dara is lehet, azonkívül 5-6 kg. szénát és 1-2 kg. árpaszalmát célszerű adni.
A hidegvérű csikók az első télen 4-5 kg. vegyes abrakot és 7-8 kg. szénát kaphatnak, míg a második télen már a használati lovakkal egyformán tarthatók, hogy a következő, harmadik tavaszon betaníthatók és használatba vehetők legyenek.
Különösen fontos a csikónevelésnél télen a jó széna, mert ez nagy mésztartalmú lévén, a csontképződésre rendkívül jó hatással van.
Kiváló csikótakarmány továbbá télen a murokrépa, de főleg csak a második évtől kezdődőleg; életrendi jó hatásánál fogva féregellenesen hat, azonkívül a keh lefolyását enyhíti, de fő életrendi hatása mindenesetre az, hogy a ganajt lágyítja és a vér sűrűségét szabályozza, amely szempontból különösen fontos a murokrépa etetése akkor, ha a csikó hüvelyesmagot, here-, lucernaszénát, azaz oly takarmányokat kap, amelyek fokozzák a vér sűrűségét. A murokrépából a vérbeli csikók a második évtől kezdve 3-4 kg. -ot, a hidegvérűek már az első évben is 5 kg.-ot kaphatnak naponként, amit leghelyesebb összeaprítva az abrakkal együtt adni, de kézből is lehet adogatni. Magától értetődik, hogy a csikónak üde, tiszta vízre és sóra is van szüksége, amit legjobb nyalósó alakjában elébe tenni.
Nem másodrangú kérdés a csikónevelésnél az istálló sem. A csikóistálló főkövetelményei, hogy tiszta, világos, jó levegőjű és megfelelő hőmérsékletű legyen.
A tiszta levegő a legfontosabb, mert a tüdőre a rossz levegő rendkívül káros hatással van, már pedig jó ló csak az lehet, amelyiknek jó, erős tüdeje van. Mielőtt tehát ősszel a csikó a legelőről az istállóba kerülne, azt alapos tisztogatásnak, szellőztetésnek kell alávetni, a trágyát belőle kihordatni s azután bemeszeltetni szükséges s a levegőt télen is folyton újítani kell benne. Nem csekély fontosságú a világosság sem, amiről kellő számú s nagyságú ablak alkalmazásával lehet gondoskodni. Sötét istállóban a csikó nem szeret tartózkodni s emiatt gyengébben fejlődik s a szemei is gyengülnek, de a tisztaság is csak világosság mellett ellenőrizhető.
A csikónak mindig tiszta és száraz fekvőhelye legyen, tehát az almozásra állandóan gond fordítandó; legjobb a naponkénti almozás, ha pedig szalmahiány miatt ez meg nem tehető, legalább is az átnedvesedett szalma távolíttassék el, továbbá a szalma alá homok, föld, esetleg tőzeg mint nedvességfelszívó réteg helyezendő.
Ha csak lehet, a csikó az istállóban is szabadon legyen; hogy tetszése szerint mozoghasson. Ha azonban a lovakkal egy helyen telel a csikó, akkor kötve tartandó, nehogy valamelyik megrúgja.
Az istálló hőmérséklete mérsékelt meleg legyen, mert ha hideg, a takarmány nagy része hőtermelésre fordítva kárba vész, ami aztán a fejlődésre is káros lesz. Legmegfelelőbb hőmérséklet 17° C., de leszállhat 12° C.-ra is, ha szopós csikó nincs az istállóban. Elkényeztetni azonban nem szabad a csikót télen sem, azért a túl meleg istálló sem jó. Ez okból hőmérő tartása az istállóban indokolt.
Télen a csikó tisztogatását is rendszeresíteni kell, mert míg a legelőn a tiszta levegő, eső, szél úgy is tisztítja a csikót, az istálló piszkítja. A tisztogatást az első szőrváltás után kell megkezdeni, amihez azonban vakaró nem kell, mert a csikó bőre még gyenge, de a kefélés, csutakolás nemcsak a tisztántartásnak a jó eszköze, hanem a bőrtevékenységre is jótékonyan hat. Tisztogatás közben jó felemelgetni a csikó lábait, hogy ezt megszokja s ha megpatkolására kerül a sor, ne idegenkedjék tőle. A felemelés alkalmával nézzük meg a patát, hogy egyenletesen kopik-e a szaruja s ha rendellenes kopást látunk, a patareszelővel a felesleges részeket reszeljük le. Így gondozva a csikót, annak ló korában is hibátlan patája lesz.
A csikó folytonos kellő mozgásáról állandóan kell gondoskodni, mert minél többet mozog a csikó, annál jobban fejlődik a tüdeje, patája, acélosabbak lesznek az izmai. Nyáron eleget mozog a legelőn, télen pedig kifutóba kell naponként délelőtt-délután engedni, így a zordabb időt is megszokja, szívós egészsége lesz, míg állandóan istállón tartva, az időjárás változásai iránt igen érzékeny lesz.
- Bánvárth Sándor.
- 1911. szeptember 23.
A kép nem korabeli, 2011májusában készült, Hódmezővásárhelyen
